Szekeres József: A Fővárosi Nagycirkusz története. (Színháztörténeti könyvtár 19., Budapest, 1966)

III. fejezet - 1. Uj bérlők, új műsorok (1919-1933)

tek fel a cirkuszban szinészek (Peti Sándor, Gärtner Sándor /Szőke Szakáll/) Az ügyetlen háziszolg

a, vagy a Mi újsá

g cimü jelenetekben. (Szerepeltek még entrée bohócok, a törpe Zoli, vagy Mosca, a kor ismert cirkuszi humoristái.) (4) A Beketow-müsorok alapvető gyengesége mellett hozzájárult a sikertelenséghez az is, hogy a cirkuszt szinte teljesen reklám nélkül hagyták dolgozni. Nem találhatók ebből az időből a korábbi szines plakátok, artisták, attrakciók képeivel, vonzó feliratokkal. A plakátok sorozatosan Beketow arcképeit hozzák, szárazak, szintelenek, ötlettelenek. Beketow nem alkalmazza a sajtóreklámot sem, hétszámra még műsorai kezdő idejét se közlik a fővárosi hírlapok. A cirkusz korabeli műsorai egy bizonyos mértékig tükrözik az első világháború időszakában Európa cirkuszaiban kialakult revüszerü megoldásokat. Ez tulajdonképpen a háború alatti utazási nehézségek, artistaválság következménye volt, amely a cirkuszokban ugy mutatkozott meg, hogy a műsorokba táncot, önálló zeneszámokat, szinészek közreműködésével előadott jeleneteket illesztettek be. Nyugaton ezek a lényegében olcsó és a polgárság tömegei által megszokott műsorok egy ideig rentabilitást biztosítottak a jellegüket vesztett polgári cirkuszoknak, mindaddig, mig megszervezték az újjáéledő artistaprodukciók segitségével a cirkuszi műfajú látványosságokat. Beketownál a revüsitési kisérlet bátortalan és alkalomszerű volt. Hagyományos német polgári műsortípusokhoz (melyekben a lovasszámok dominálnak) revütáncot, jeleneteket kapcsolt s ezzel megfosztotta műsorait hagyományos és modern jellegüktől egyaránt. Pl. egy műsortipus (1925): német excentrikus szám Jancsi bohóc kupiéi erőművészek Beketow, lovasszám - 33 -