Szekeres József: A Fővárosi Nagycirkusz története. (Színháztörténeti könyvtár 19., Budapest, 1966)

III. fejezet - 1. Uj bérlők, új műsorok (1919-1933)

Könyöt és társa nem számolt azzal, hogy a bizonytalan közállapotok, a kialakuló infláció, a munkanélküliség, nyomor esztendei - melyek a proletárdiktatúra után az országra köszöntöttek - nem kedveznek az uj, nagyszabású, sok befektetést igénylő cirkuszi vállalkozáshoz. Két évi sikertelen kísérletezés után Könyöték csődbe kerültek, az elmaradt bérleti dijak miatt hatósági zár alá kerültek. Bár a takarmányraktárakat sikerült Grünfeldnek a lefoglalás előtt titokban eladnia, s igy elkerülnie a végső tönkremenetelt, Könyöt S. Sándor mindenét elvesztette s eltűnt a cirkusztulajdonosok sorából. A korábbi időkben háromezer személyes sátorral, sok felszerelési tárggyal, sok állattal rendelkező tulajdonos többé nem tudott talpra állni. Az 1923. évi bérleti pályázatra jelentkező Beketow vetélytársak nélkül, könnyen nyerte el a Városi Cirkusz bérletét. (3) Az 1923-tól 1929-ig eltelt hat esztendő a Városi Cirkusz további elszürkülésének időszaka. Beketowaak volt tekintélye ez időben. Különösen elismerték háború előtti cirkusz- és háború alatti varietémüsorait, azonban ezeknek a korábbi előadásoknak szinvonalát a húszas években már nem tudta elérni. Magyarországi vállalkozása mellett külföldön is kísérletezett cirkusszal, megpróbálkozott a Városi Cirkusz téli üzemeltetésével, megfelelő müsorpolitika nélkül azonban ezek a próbálkozások mind sikertelenek maradtak, lassan teljesen felemésztették anyagi erejét. Beketow Mátyásnak a húszas években bemutatott cirkuszi műsoraira a plakátok és más dokumentumok alapján az attraktivitás hiánya, a szürkeség és kozmopolita jelleg nyomja rá bélyegét. Elég pénze nem volt nagy külföldi számok vásárlására, a magyar produkciókból nem próbált meg ilyeneket létrehozni, igy jelentéktelen külföldi artistákat léptetett fel. A magyar artistákat ez időben Beketownál Jancsi bohóc kupiéi képviselték. Többször lép-