Szekeres József: A Fővárosi Nagycirkusz története. (Színháztörténeti könyvtár 19., Budapest, 1966)

III. fejezet - 1. Uj bérlők, új műsorok (1919-1933)

sorok mellett artista csoportokat is szerveztünk, ezek előadásokat tartottak a Vörös Hadseregnek ós a vidéki lakosságnak. Emlékezetem szerint ilyen artista csoportokat vezettek - többek között - Zsoldos Andor és Boross Elemér. A Tanácsköztársaság időszakában többször kint jártam a városligeti cirkuszokban, beszéltem vezetőkkel, artistákkal, igyekeztünk ott emberi körülményeket teremteni. E munka során nem ütköztünk semmiféle ellenállásba." (l) A proletárduktatura három hónapja alatt nem sok változás történhetett a magyar artisták Városi Cirkusz-i foglalkoztatásában, mert Beketow műsora lényegében össze volt állitva, a szerződés nélküli művészek pedig helyet kaptak az utazó csoportokban. A Tanácsköztársaság leverése után, augusztus elején Beketow kiköltözött a cirkuszból, átadta helyét az uj bérlőknek (Könyöt S. Sándor és Grünfeld Zoltán). Könyöt S. Sándor - hasonlóképpen Beketowhoz - artista családból származott. Újvidéken született 1870-ben, apja Könyöt Lipót cirkuszigazgató, egy ideig a hires rajnai uszó cirkusz, a Lenzl társtulajdonosa. Gyermekei hatan voltak, Sándor a legidősebb, mindannyian hires mülovarok. Könyöt S. Sándor, mint vándorartista és cirkusztulajdonos bejárta Európa országait, majd a Barnum Cirkuszban vállalt munkát s utazott az Egyesült Államokban. 1916-ban (Barokaldi halála után) kibérelte a Néparénát és hamarosan pályázott a Városi Cirkusz bérletére. Ezt hoszszas huzavona után, melyben kölcsönösen támadták egymást Beketowval, 1918-ban neki Ítélték azzal, hogy Beketow bérleti idejének lejárta után, 1919 augusztusában beköltözhet. (2) Könyöt óvakodott egyedül vállalni a Városi Cirkusz bérletének anyagi kockázatát, ezért társat vett magához Grünfeld Zoltán, az akkori hires pesti üzletember, a Takarmányért ékes it ő Rt. főrészvényese személyében. - 31 -