Szekeres József: A Fővárosi Nagycirkusz története. (Színháztörténeti könyvtár 19., Budapest, 1966)

III. fejezet - 1. Uj bérlők, új műsorok (1919-1933)

III, fejezet FNC műsorok a két világháború között 1. Uj bérlők, uj műsorok (1919-1935) Az első magyar proletárdiktatúra felismerte a cirkuszi előadások tömegszórakoztató jelentőségét és hamarosan igyekezett rendet teremteni a városligeti mutatványos telepen. Államosították (szocializálták) a Liget két állandó cirkuszát, a Városi Cirkuszt és Schmidt Mihály Néparénáját, a korábbi Barokaldi Cirkuszt. Ezzel egyidejűleg szociális és kultúrpolitikai követelményekkel léptek fel ezen intézményekkel kapcsolatosan. Bálint Lajos iró, dramaturg, akit 1919-ben a Kulturális Népbiztosság részéről a szocializálással biztak meg, az alábbiakban körvonalazta tapasztalatait: "A Tanácsköztársaság kikiáltása után többen a Kulturális Népbiztosság Szinházi Osztályára kerültünk. Ott dolgozott Gábor Andor (szinházi és sajtóügyek), Balázs Béla (filmügyek), Reinitz Béla (kultúrpolitikai kérdések); a gazdasági szervezést Maróczy Géza, a későbbi hires sakkjátékos intézte, a titkárnő Kun Béláné volt. Jó magam a varieté és a cirkusz ügyeit vettem gondozásba. A cirkusszal kapcsolatosan készült egy tervezet, melynek lényege az volt, hogy az előadásokat megfelelő színvonalon állitsák össze, valamint gondoskodás történjék a magyar artistaságról. A fizetések ügyét az újonnan alakult szakszervezet intézte, egy lista alapján. Teljesen megszűnt a cirkuszi emberek létbizonytalansága. A pesti mű-