Cenner Mihály: Magyar színészportrék II. rész: Festmények, szobrok, domborművek a XIX. Században (Színháztörténeti könyvtár 18., Budapest, 1966)

Bevezető

sorozat magam és kortársaim arc- és jelmezképei. Szemlélhető itt egyszersmind az, hogy a XIX. század második felében miként jutott a közös szinpadi siker később egészen a nők kezébe - torkába, - végre a lábába; Hunyadi Mátyástól a Kake-Walk-ig. Valamennyi kép Copaiva balzsammal kezelve. Pestette 1900-1905 Kassai Vidor, Vácz." Kassai saját megjegyzése indokolja, hogy a képeket a XIX. századi müvekhez soroljuk, annál is inkább, mert eredeti munka kevés van közöttük, legtöbbjük korajz vagy éppen fényképről készült festmény, érdekességüknél fogva mégis felvettük összeállításunkba. Ugyancsak elpusztult vagy lappangó kép Márkus Emiliának egyik legsikerültebb portréja, Ferraris Artúr müve 1894-ből. A művésznő maga is ezt a képét tartotta a legjobbnak. A festmény szintén szerepel Ernst gyűjteményének katalógusában, mi azonban sajnos csak fényképét ismerjük, amely a Vasárnapi Újság 1894. évi 49. számában, a Műcsarnok Téli Tárlatáról közölt tudósítással kapcsolatban jelent meg. Ha már a képet eredetiben nem ismerjük, idézzük a róla irt egykori bírálatot; "Egész alakban, kisebb méretű képen Márkus Emilia jeles színművésznőnk képét festette le Ferraris Artúr. Hasonlatosság, technikai bevégzettség, az előadás szabatos és előkelő mivolta tekintetében e mű ritkitja párját." A festmények mellett számszerűleg ugyan elmaradnak, de jelentőségűkben egyenértékűek a szobrok. Ezek legtöbbje a Színháztörténeti Múzeumban található. Izsó Miklós, Stróbl Alajos, Huszár Adolf, Holló Barnabás a jelzett müvek mesterei, s bár például Kótsi Patkó János érdekes megoldású fejszobra ismeretlen kolozsvári szobrász munkája, de jellemzés tekintetében a legjobbak közé tartozik. A legszebb és legérdekesebb szinész szobrok egyike az első magyar szobrász, Ferenczy István alkotása Schodelnéről a Nemzeti Galéria gyűjteményében. "A szobor a