Cenner Mihály: Magyar színészportrék II. rész: Festmények, szobrok, domborművek a XIX. Században (Színháztörténeti könyvtár 18., Budapest, 1966)

Bevezető

művésznőt fiatalsága teljében állítja elénk; nem annyira szolgai hasonlatosságban, mint inkább eszményitve. Márványból készült s a művész halála után hagyományai közt maradt, rokonai kezében." - irja a Vasárnapi Újság névtelen cikkírója a lap 1868. márc. 29-én megjelent és a szobor képét fametszetben közlő cikkében. Ehhez hozzáfűzzük, hogy a szobor nyakán repedés látható, ami a Ferenczy István műtermében támadt tüzeset sajnálatos következménye. Schodelné fejszobra az első magyar szobormű, amely színészről készült. Az első köztéri szinész szobor Lendvay Márton egész alakos bronz szobra volt, Dunaiszky László alkotása, amelyet Züllich Rudolf rosszul sikerült Katona József szobra helyett készíttetett a mecénás Tomori Anasztáz, s amelyet a régi Nemzeti Szinház előtt 1860. június 4-én állítottak fel. Lendvay szobra már azt mutatta, hogy a magyar szobrászat lépésről lépésre bele fog tanulni új, nagyszabású feladataiba is. Mégis inkább másért érdemel emlitést ez a szobor, melyet a magyar szinpad emlékezetes hőse a magyar művelődés nagyjai között a legelsők sorában nyert el. n

Katona szobra után Lendvay következik, hogy igy a magyar drámai művészet legyen az, mely először kapja meg a maga szobrát a magyar fővárosban. Jelképesen mutatja Lendvay szobra azt a nagy ragaszkodást, amivel a pesti közönség a Nemzeti Szinház, mint az elnyomatás korában a nemzeti érzés bátor és hangos szószéke iránt viseltetett." (Lieber Endre Budapest szobrai

, 1934. ) A kedves és szép szobor sok viszontagságon ment keresztül; a régi Nemzeti Szinház átalakítása után (1875) annak udvarára, végleges lebontása után (1913) Gerenday kőfaragó telepére került. Az 1930-as években a Nemzeti Színháznak hajlékot adó Népszinház oldalbejáratánál állították fel s az épületnek a folyó évben történt lebontá—