Ort János: A Fővárosi Levéltár színháztörténeti forrásai 1873-1944 (Színháztörténeti könyvtár 17., Budapest, 1965)

Előszó: Színháztörténet és levéltár

Előszó SZÍNHÁZTÖRTÉNET ÉS LEVÉLTÁR Mielőtt azt a nem éppen uj igazságot, hogy a színháztörténet leggazdagabb forrásanyagát a levéltárak őrzik, ismét fiatal kollégáink emlékezetébe idéznénk, tárgyilagosan szembe kell néznünk avval a ténnyel, hogy a szinháztörténészek még faa is általában irodalomtörténeti alapképzettséggel rendelkeznek. Paleográfia, levéltártan, régi latin es német folyóirás olvasási készsége többnyire hiányzik felkészültségükből. Jószerével alig tudnak több tartalmat adni a levéltá

r szónak, mint hogy az egy, a Várban emelkedő hatalmas épület. Ilyenformán, mielőtt a Fővárosi Levéltár h. igazgatójának, e kötet összeállítójának bevezetését és magyarázatait kezdenék tanulmányozni, hadd szóljunk arról,mi a levéltár, és mit őrzünk benne. A levéltár szó jelenthet intézményt, épületet és jelentheti magát a leveltári intézményben őrzött levéltári anyagot. Honnan származik a levéltári anyag? Valamilyen iratképző szerv - hivatal, hatóság, természetes vagy jogi személy, pl. a Teleki vagy Nádasdy család, a Kamara, a Helytartótanács stb. - hozza létre rendszeres működése során. Ennek a rendszeres működésnek kisérő jelensége az ira

t. Az irat, amit ma csomókba kötve, folyóméterszám, centiméterekben kifejezett mélységben és magasságban őriznek a levéltárak polcain, valami kor eleven anyag volt, funkciót töltött be, nem is volt általános érdekű, hanem egy más intézmény vagy bizonyos személyek használatara készült csupán. Minden iratnak lehet melléklete is, amely szintén levéltári anyagnak és iratnak számit. így melléklet gyakran egy-egy nyomtatvány, pl. színlap vagy szinházi zsebkönyv is. Közelebbi érdeklődési körünkből hozunk fel erre példát. A Teleki család Marosvásárhelyi levéltárában /Buda- 3 -