Mályuszné Császár Edit: Molnár György, a rendező (Színháztörténeti könyvtár 16., Budapest, 1964)

I. A mesterek és a mester

A MESTEREK ÉS A MESTER A látványos színpadi produkció első meggyőződéses zászlóvivője Magyarországon Molnár György. Egyúttal az első színházi szakember, aki a rendezőt a szinpad művészetében külön

, és különösen .jelentős személynek tartja. A felvilágosodás korában életrehivott magyar nemzeti színjátszás a dolog természeténél fogva irodalomközpontu: szemében legnagyobb jelentősége a nemzeti nyelv szinpad! használatának, a nemzeti nyelvű drámának van. (Nem azonos az eredeti dráma igényével!) A francia romantika uralomra jutása a hazai színpadokon - ugyancsak magától értetődik - a ragyogó szerepek ragyogó megszemélyesítőit,az élvonalbeli színészeket helyezte érdeklődése középpontjába. A negyvenes években ünnepelt virtuózok sorát látjuk végigvonulni a Nemzeti Színház és vidéki városaink színpadain. Mellettük - hiszen a romantikus dráma nem is tart igényt másra, mint néhány sztárra és pár statisztára - elhalványodik az együttes, a játék összhangja. A rendező hivatásának hangsúlyozásával Molnár kísérletet tett az egész produkció színvonalának emelésére. Nem vitatható azonban, hogy

1 a" rendezés munkáját elsősorban a szinpadi effektusok összehangzó és hatásos megszervezésében látta. Éppen ezért részesült kortársaitól, sőt az utókortól is lenézésben: az irodalmi közvélemény a hang- és fényhatások jelentőségét kötelességének érzi alábecsülni. Holott a szinpadi látványosság a közönség igen természetes kívánsága. így vagy amúgy, de rést tör magának meg- !> -