Mályuszné Császár Edit: Molnár György, a rendező (Színháztörténeti könyvtár 16., Budapest, 1964)

I. A mesterek és a mester

merevedett dogmák között is: ahol pl. a helyegység megköti a díszlet festő kezét, ott a nyelv túlburjánzó kópszerüsége mellett a díszes jelmezekben keres életlehetőséget. Az sem véletlen, hogy az olasz opera és a jezsuita iskoladráma oly nagy szerepet játszott a francia színháztörténetben s hogy a "valószerűt" követelő polgári islés a romantika korában éppen itt tombolta ki magát legjobban. A színpadi látványosság utáni vágy Magyarországon éppen ugy megvolt kezdettől fogva, mint Nyugaton. Az első hivatásos társulatok szegénysége akadályozta az előadások fényes kiállítását, de pl. Kelemen Lászlóék jelmeztára az induláskor sok pompás darabbal dicsekedhetett. * Ebben az időben a színpadon alig volt kellék, butor: csak annyi, amennyi a játék miatt feltétlenül szükséges. A disses mentékben, kalpagokban megjelenő színészek azonban kellőképpen felkeltették a nemzeti méltóságnak azt a képzetét,amep lyet a darabok szövege is tolmácsolt. * A XIX. sz. elején a kis fővárosi színpadokon, a Hacker Szálában és a Rondellában már felütötte sátrait Cortez, az Indiákat hódító spanyol conquistador, vagy látványos hátborzongató éji táncot lejtettek a megholtak szellemei.'* Ezeknek az egyszerű látványosságoknak az előállításához még nem volt külön, hivatásszerű rendezőre szükség. Rendező van ugyan, de szerepe a színészek fölötti fegyelem gyakorlása, szerepkiosztás, szerencsés esetben a szerepek megmagyarázása; a szinpadi effektusok az ügyelőre tartoznak. Ő gyújtja meg kellő pillanatban a görögtüzet, ö gondoskodik a táborok szinpadi felveréséről. A vándorlás éveiben minden feladat sokszorosan nehezebbé vált. A fővárosban, vagy később az egy-két vidéki állandó színházban megvoltak a konkrét feltételek. Megvolt a már ismert - vagy hamarosan ismerőssé váló - szinpadmé— ret, a szinpad felszerelése vagy hiányosságai. Az esetek javarészében azonban ad hoc színpadokon kellett játszani. A nagyváradi Zöldfa színházterme még a század derekán is