Mályuszné Császár Edit: Molnár György, a rendező (Színháztörténeti könyvtár 16., Budapest, 1964)

II. Rendező - Győrtől Párizsig (1856-1862)

A bemutató szinlapja nem maradt ránk, de a kényes izlésü Bolnai(Bethlen) Miklós megjegyzéseiből arra következtethetünk, hogy ritka példánya volt a harsányságnak: szerinte egy középszerű darabot megbuktatott volna. A bemutatóról minden újság közölt kritikát. Egyértelmű elismeréssel csak Bolnai irt a darabról a Hölgyfutárban,nem feledve a literary gentlemannek kijáró elismerést. A Magyar Sajtó és a Vasárnapi Újság ugyancsak előzékeny hangjával szemben a Divatcsarnok és a Festi Hírnök már némi malíciával nyilatkoztak, de ők sem merítették ki a birálat összes lehetőségeit. Dobsa előkelő és gazdag ur, a Budai Népszinház pedig vitathatatlanul jó szándékú és pártolásra érdemes intézmény volt. - Mai szemmel nézve a mű gördülékeny nyelven irt IU. Richárd - részben Macbeth utánérzés. A cim elhibázott. Az egyetlen jelentékeny szerep az intrikusé, Péter hercegé. Hogy ezt a dramaturgiai félresiklást ellensúlyozzák, a herceg szerepének kétharmad részét a mindenkori rendezés ki húzta (a színdarabot vidéken is adták). Evvel az amúgy sem lüktető drámai

ságu mű költői revüvé szimplifikálódott.

56. Ez a revüszerüség azonban Molnárnak nagyon is Ínyére volt. (Későbbi pályáján feltehetőleg az I. István példája vezette el a III. Richárd játék- ós rendezésben problémáihoz.) A majdnem négy óra,ameddig az előadás tartott,részben szinpadi trükkök előkészitésével telt el. - A budai szinpad méreteit nem ismerjük. Nem lehetett nagy és ez idő tájt még csak egy süllyesztője volt. A viziójelenetet vetítéssel oldották meg. A Molnártól emiitett, de le nem irt "cyklorama" nyilván kettős lencserendszerrel ellátott vetítő, vagyis laterna magica volt. Az egyes festett üveglapokat mógcsak nem is kellett a bűvész gyorsaságával cserélgetni, hiszen pár soros szöveg mindegyiknél elhangzott. A címszerepet Molnár játszotta. Lauka megjegyezte ugyan, hogy a királyt több Ízben összetévesztette a szenttel; a kormányzás ügyeiben rendületlenül kegyes volt, mint