Mályuszné Császár Edit: Molnár György, a rendező (Színháztörténeti könyvtár 16., Budapest, 1964)

II. Rendező - Győrtől Párizsig (1856-1862)

volt, az előadások gyengék voltak. A sűrűn ismétlődő bemutatókra ugyanis nem lehetett megfelelő számú próbával felkészülni. A magyarság szolgálata mellett Molnár feltett szándéka a fővárosi munkás- és szegény iparososztály meghódítása volt. Ez okból az újonnan épült színház (Budai Népszínház, a mai Lánchídfőnél. A Budai Színkörben való hosszabb vendégszereplése után építtette számára a budai tanács; 1361. szept. 14-én nyilt meg.) megnyitásától fogva hirdette,hogy a fizetni képtelenek számára "díjmentes népelőadásokat" rendez. Ez a szociális elgondolás korában teljesen ismeretlen volt.Az egyes díjmentes napokon népszínműveket,vagy valami esztrádmüsor félét, énekből, táncból, népszerű darabok egy-egy felvonásából összeállított egyveleget mutattak be. Az előadásokra szóló utalványokat a városi hatóságok osztották szét. Évekig élvezhették a budai szegények Molnár szívességét; később, anyagi okokból, fel kellett hagynia jótékonyságával. A festői kedvelése és a képesség, amellyel elgondolásait meg is tudta valósítani, vonzotta Molnárt a kosztümös drámákhoz és tablókhoz. Madarász Tiktor, Székely Bertalan képzeletének a szárnyán kell megközelítenünk ezeket a több, mint száz éves színpadképeket. - Molnár első budai éve nagy alkotásának Dobsa István, első magyar király c. színművének szinrehozatalát tartotta. Rendezői módszerét alig is figyelhetjük meg jobban, mint e Dobsa-dráma esetében. - Nagy fontosságot tulajdonított a reklámnak. Avval a fogással sem átallt élni, hogy a neki dolgozó iparosok nevét meghirdesse az újságokban. Reményi Edével románcot Íratott a darabhoz - a bemutatón a művész maga játszott - és ezt ugyanúgy közhírré tette,mint azt, hogy István király és Imre palástját Jámbor szabó készítette, a díszleteket és a viziójelenetben az Árpád-házi királyok ábrázolását Horn, a pozsonyi diszletfestő tervezte* Tételenként felsorolta az egész szinpadi berendezést*