Mályuszné Császár Edit: Molnár György, a rendező (Színháztörténeti könyvtár 16., Budapest, 1964)

II. Rendező - Győrtől Párizsig (1856-1862)

német előadásokat látogattak* (Pest-Budán négy német színház Tolt akkor, az Uj téri színház, a Vár színház és egyegy nyári színkör.)^* Közömbös, hogy milyen úton-módon érte el társulata fő-városi vendégszereplésének lehet őségét, de rendezői egyéniségére nagyon jelleméé, megy milyen műsorral és milyen előadásokkal. - Az együttest 1858 óta vezette, tehát hárem esztendős vándorlás kovácsolta össze színészeit. Debrecen, Nyíregyháza, Baja, Pées, Kassa, Nagyvárad, Miskolc, Pozsony, Balatonfüred, Yesspré*, Szeged voltak az állomások. A legnagyobb merek, mint Prlelle Kornélia vagy a hamarosan kiváló Ódry Lehel, elkerültek tele, ée csatlakoztak mások, mint Dózsa József és Egyűd István. Molnár jóindulatúan igyekezett kiismerni emberei képességeit, jól bánt velük. Es nem maradt hatástalanul olyan korban, amikor a durvaságtól a sértő lekicsinylés hangjáig minden megszokott volt a próbákon. Méltányos volt. Mint rendező is megosztotta a feladatokat vezető színészeivel; Egyűd, a Debreceni Városi Színház későbbi rendezője (a pesti Népszínház egyik vezető tagjaként halt meg, fiatalon) nála tanult és Igazgatása alatt "kezdte a pályát" Krecsányi Ignác. Műsora elsősorban a hasai színmüvek, történelmi drámák, társadalmi vígjátékok és népszínművek körét ölelte fel. Szigligeti Vidje mellett a Grltti és a Liliomfi is szerepeltek; Jókai Dózsa György

e: Ssigeti Violá

ja; a Bánk bán és Czakó Végrendelet c. drámája mellett Kisfaludy Károly Kemény Simon

ja. A külföldi színművek között még Kotzebue-szerzette is akadt, azonban Seribe is; Birch-Pfeiffer mellett számos francia kimromantikus. A faltörő francia polgári vígjáték (Sardou) és a tézisdráma hiányzik. Bármilyen meglepően hangozzék is, ezeknek megvolt a maguk külön stilusa,rendezésüket, játszásukat éppen ugy meg kellett tanulni, mint a klasszikusokét. Ehhez Molnárnak nem volt alkalma, hogy elsajátítsa, és színésze, hogy eljátsz-