Mályuszné Császár Edit: Molnár György, a rendező (Színháztörténeti könyvtár 16., Budapest, 1964)
I. A mesterek és a mester
Rovat os Lázár alakjának megformálásához. Kérdés, tudta-e Egressy egy másik megállapítását; "A titkon gyűlölködő ember kedélye olyan, mint a vulkán gyomra, mely ttizanyagát a végső kitörésre gyűjti össze..." Bizonyára élt a vágy és az iszony már stereotippé vált mozdulataival s "a vágy külsőleg a test előrehajlásával fejezi ki magát, mely mozdulat, mint jelkép, azt mutatja, hogy az ember a tárggyal egyesülni akar..." "...az iszony ». .kifejezése a test hátramozdulása, mely mozdulat, mint jelkép, azt akarja festeni, hogy a lélek a tárgytél elfordul, visszavonul."^ 1 * Ahhoz azonban, hogy Hegedűs negativ hősét, a dráma igazi,sőt egyetlen jó szerepét, valóban el tudja fogadtatni a nézővel , pontosabban kellett volna ismernie az átmeneteket ez érzel ems zábványok között, meg kellett volna ragadnia az alak emberibb vonásait is: a szenvedésektől eltorzított jellem felemelkedni vágyását,az erkölcsi reménykedést. Érvényt kellett volna szereznie azoknak a szociális meggondolásoknak, amik a szerencsétlen fattyú mentségéül szolgálnak - noha ezeket a Shakespeare, Victor Hugo és Dickens iskoláján felnőtt,de gyenge tehetségű szerző maga sem dolgozta ki -. ehhez pedig egy huszonnégy éves vidéki színésznek nem lehetett meg a művészi skálája. Ha hetekig látogatta is a Nemzeti Színház előadásait a kezdő vidéki színész és ezalatt többször nyílt alkalma, hogy Egressyt próbáltatni (1854-) » sőt játszani (1855) lassa» egyelőre maga sem tudta, milyen mély impressziókkal távozik Pestről. A hatás lassan ért benne. Teljesen sohasem tisztázódott előtte. Fokonként egyre inkább azok felé a szerepek felé fordult, amiket Egressy játszott és később rendezéseiben azok a szempontok váltak uralkodóvá, amelyek szerint Egressy rendezett .Kedvelte a bonyolult kompozíciókat, bár többet adott a külső csillogásra mesterénél. Szívesen mozgatott tömegeket és gondosan ügyelt a látszólagos zűrzavarral mögötte kiszámított rendnek kellett uralkodnia. Különösen jellemző azonban, hogy párizsi utja során,
