Mályuszné Császár Edit: Molnár György, a rendező (Színháztörténeti könyvtár 16., Budapest, 1964)
I. A mesterek és a mester
kedtek el, hogy a támasztólécek is észrevehetők voltak. A francia romantika rendezője, a párizsi polgári szinház ismeretében, igy sóhajtott fel: "Hol van itt a külső valószínűség, e mellőzhetlen föltétele a színpadi csalódásnak?" 28 * "Azon várószobát - irta másutt -, r ,.egypár színfallal hátrább kellett volna tenni. Nagyszerű képnek nagy tér szüksóges.Ha pedig 20-24 alakot egy zugszobába szorítunk, mint a heringet, ugy lesz ugyan ott valami tömeg, de nem kép." "Tragoediában a méltóság külső kifejezése igényli, hogy az alakok egymáshoz bizonyos távolságban foglaljanak állást, és ok nélkül ne sétálgassanak. Ha 20-24 főrendü személyiség van jelen, legszebb lesz a kép, ha őket kisebb nagyobb csoportokra osztva, egymástól bizonyos távolságokban helyezzük el; hanem ezen elhelyezésben a művészi arányosság (symmetria) ne szándékosnak, hanem Önkénytel ennek tessék." Tanácsot adott a viziójelenetek rendezéséhez fátyol mögött, kék megvilágítást ajánl -, kifogásolja a várégé s és épületösszeomlás kezdetlegességét, megjegyezvén az utóbbiról, hogy a diszlet "kényelmesen és méltóságosan" "bocsátkozott" le. 29 * Nemcsak a külső, a belső rendezéshez is számos tanácsa volt Egressynek mint gyakorlati szakembernek, pedagógusnak, Írónak. "Az indulat készületlenül ne lépjen fel soha: hanem mielőtt külsőleg határozott alakot öltene,benső fejlődését fokozatosan láttassa. - Természetes, hogy ilyenkor az átmenetek minden mozzanatát észrevétetni alig lehet, mert a benső mozzanatok oly szorosan egybefüggenek, hogy az előbbi fokozat már az utána következőnek magvát is magába foglalja... minél ellenkezőbb jellemű indulatok következnek egymásra, annál eltérőbb alakúak és természetűek a mozgások is, amelyekben ez indulatok magokat bemutatják." 30 * Molnár azonban aligha fogadta meg ezt az aranyszabályt a szolgai alázattal hajlongó, cinikus gonosztevő,
