Mályuszné Császár Edit: Molnár György, a rendező (Színháztörténeti könyvtár 16., Budapest, 1964)

I. A mesterek és a mester

ben mérhető fel .Kemény volt és céltudatos, ismerte a s i inpad berendezésének és az egyes szereplők felépítésének minden csinját-binját. Így ssemöldökránditással, egy mozdulattal rendet tudott teremteni a között a sok gyengén képzett és gyengén fisetett ember között, akikből a "oomparseria" állott. Főszereplőt csak akkor "rendezett", ha mint partnerra, feltétlenül szüksége volt rá, vagy ha a szivén feküdt, hogy az illetőnek sikere legyen. Fáncsy halála óta legnagyobb rendezőnk volt. Elméleti felkészültségének megfelelően, már megkülönböztette a külső és belső rendezést, ha nem használta is a laube—i szakkifejezéseket. A felfogást - a belső rendezés fogalmát ő igy jelölte - az olvasópróbákon kell tisztásni, tartotta. Itt magyarázhat szerző és rendező, itt vitatkozhat az általános elképzeléssel az, akinek más az elgondolása, itt kérdezzen, aki valamiben bizonytalan. Az elvileg tisztázott mü kerüljön csak szinpadi próbára. A színpadon próbálást nagyon lényegesnek tartotta, mert a szinpad "a kép rámája". Itt ölt testet az előadás, először a szinéssek megformálásában és csak másodsorban a s zinpadmest erében.

21. Ezeken a szinpadi próbákon - ilyenen vagy ilyeneken vett részt az ifjú Molnár a Nemzetiben - kell megformálni a szinpadi csoportokat (Egressy tömbnek fordította a német műszót, a Gruppét), a szinpadi mozgást, az egyik oldalról a másikra átmenetelt,meghatározni az egyes, magános alakok helyét,a bejöhet dl és a távozás színpadi utcáit .És itt kell megteremteni az összjátékot is: "kiegyenlíteni asokat a különbözőségeket, melyeket a működő tagok erejének egyenlőtlensége hoz magával... elvenni abból, ami sok

, és hozzátenni ahhoz, ami kevés

: a különböző helyzeteket aláterelni a széptan! egység legmagasabb törvényeinek..." "...a tényezők közreműködésében teljes egység legyen..., az előadáson egy alaphang és egyetlen alapazin vonuljon át.

H *