Mályuszné Császár Edit: Molnár György, a rendező (Színháztörténeti könyvtár 16., Budapest, 1964)

Függelék

bar volt sok tekintetben - meg balt) Lat ab ár (ez még némileg kivétel, mert leg alább jó társul at ott tart, dráma népszínműnek él, ámde szerencséjéhez, jövedelmeihez képest és aránylag semmit nem áldoz - nem tesz meg külön is színészetünkért) Leng Bódl - Hetényi. Â győri közönség a' farsang be éltéig igen szépen méltányolt és pártolt bennünket — megjegyzendő hogy Győr csak is farsangig jó,azután Húsvétig gyöngébb-roszabb, ha csak leg alább egy évig azelőtt nem pihent - az az ha csak magyar színészet nélkül nem volt. Havi gégó 1000 pft és mintegy 28

an valánk, ki kerestük magunkat - kivéve 500 pftot - ennyi volt a* deficit Húsvétkor 6 hó alatt, de erre csináltattunk mintegy 600 pftra menő ruhatárt,és 200 pftra menő ujabb darabokat szerepe zéseket. A körülmények ugy bonyolódtak, hogy Hetényi, Laura leányát az apai zsarnokságtol ki mentve, a' vidéki színészetnek mint jeles népszínmű énekesnőt meg tartva - és nyerve - nőül vevém, de az apa reám nézve, sok-minden tekintetben idegen maradt, nem tudtam hozzá közeledni, azonban nem érkezvén el az idő, és még mindig bizva Hetényi megváltozásában a színészet Iránt, ismét vele maradni határoztam el magamat, és egy jobb társulat élén Hváradra szülő városomba menni, ik Debreczent 6 hétre meg érintve 1856 év Május havában Hváradra menénk, egy jobb szervezetű dráma ónekes népszínmű társulattal. A Hváradl közönséget * éppen azon a' fokán találtuk a' lelkesedésnek a* melyei egy állandó színházat akart ó— pitetni. [én] Egy és 1/2 évi színészetet nélkülözés után, tömegesen tódult előadásainkra, mely igen jó-összevágó-kerekded volt, 's csak egy Prielle Cornelia vagy Felekiné lett volna még szűkség hogy azt mondjam nagyszerű—jeles 50 tagból állott társulatunk és a' havi gágé 1100 pft volt.