Staud Géza: Magyar kastélyszínházak 3. (Színháztörténeti könyvtár 15., Budapest, 1964)

A darabok betanítását részben Pálllk Béla

, részben Leo Friedrich végezte, 1890-tól kezdve pedig Adolf Banzenhpfer, a bécsi Karltheater szinésze és rendezője. A tatai szinháznak nem volt állandó szintár

sula ta,mert nem folyt benne rendszeres színjátszás. A gróf több fiatal énekest támogatott ösztöndíjjal s ezek többnyire az előadásokon is szerepeltek. De rajtuk kivül a budapesti Operaház ifjú tagjai - nagyrészt Gustav Mahler felfedezettjei - léptek föl a Várszinház szinpadán. Mindezekhez főúri dilettánsok és az uradalom tisztviselői is csatlakoztak, s igy a egész szinházasdinak erősen műkedvelő jellege volt. A hivatásos művészek közül emlitést érdemelnek: Lázár Margit énekesnő /1869-1922/, Mihályfi Károly felesége, aki később Németországban és az Egyesült Államokban játszott, Kaczér Margit operaénekesnő /1872- ? / 1891-től 1909-ig az Operaház tagja, Bárdossy Ilona operaénekesnő /1870-1933/, 1890-től az Operaház koloraturszopránja, Csendes Emilia pedig prózai szinésznő volt /1869- ? /. Schiff Etelka operaénekesnő /1870- ?/ egy Ideig az Operaházban működött, Jofcsch Irma énekesnő, operaházi pályakezdése után németországi szinpadokra került, Alföldi Irén énekesnő /1871- ? / később a prágai Nemzeti Szinházhoz szerződött. A férfiak közül Várady Sándor operaénekes /1865-1912/ a gróf anyagi támogatásával Bécsben Mancio Felicevel képeztette hangját, majd 1884-től az Operaház neves baritonistájaés számos operalibretto fordítója lett. Hegedűs Ferenc basszista /1856-1929/ 1887-től az Operaházban énekelt, majd később az Operaház örökös tagja volt. Balta Szirovatka Ká roly operaénekes, tenorista /1867- ? / hangját Esterházy gróf képeztette ki. Pályáját is a tatai szinházban kezdte, majd a budapesti Operaházhoz szerződött. A magyar énekeseken kivül azonban a gróf számos fiatal bécsi énekest és énekesnőt foglalkoztatott, sőt számarányuk szerint ők adták meg a szinház német jellegét. így jogos