Staud Géza: Magyar kastélyszínházak 3. (Színháztörténeti könyvtár 15., Budapest, 1964)

néhány darab, amelyeknek megmaradt rendezőpéldányaiban szereposztás, húzások, rendezői instrukciók láthatók. A tatai Várszínházban előadott darabok nagy részének szövegkönyvei ugyanis megvannak az OSZK Színháztörténeti Osztályán, Többnyire rendező- és sugópéldányok, de egyeseknek szerepei, sőt énekszólamáiis fennmaradtak. Címlapjukra a kilencágú grófi korona, Gr. E. M. monogram és "Tatai Várszinház" felirat van pecsételve s igy származásuk felől nincsen kétség. A rendező- és sugópéldányokban színpadi alaprajzot, szereposztást és főleg az állásokra és mozgásokra vonatkozó rendezői bejegyzéseket találunk. A szövegkönyvek közt több olyan darab is akad, amelyek nem kerültek színre. A tatai szinház minden előadáshoz szinlapokat is nyomtatott. A helyi újságok többnyire a szinlapok nyomán közlik a darabok szereposztását. Sajnos ezekből a ezinlapokból egyetlen példányt sem sikerült föllelni, A tatai Várszínház művészi személy setéről a következő kép alakul ki: a szinház igazgatója, több éven át dramaturgja és háziszerzője) Karl Gross /1838-1900/> német színész és iró volt. Pályáját Magyarországon kezdte mint újságíró. Később Németországban telepedett le s a hamburgi Schauspielhaus színésze és rendezője lett. A szinház igazgató-karmestere és hegedűművésze viszont Seress Imre /1860-1932/ hírlapíró, iró és szerkesztő volt, aki azonban a konzervatóriumot ls elvégezte és zenéhez is értett. Karmesteri elfoglaltsága mellett darabokat irt a színháznak és a Tata-Tóvárosi Híradót szerkesztette. A tatai szinház megszűnte után kizárólag hirlapirásra tért át. A szinház rendszeresen foglalkoztatott zeneszerzői között leggyakrabban szerepelt Karl Weinberger /1861- ? /, Raimann R » ist /1861-1913/, és Hegyi Péla /1858-1922/. A prózai szin-.üirod. Imat a már emiitett Kari Grosson és Seress Imrén kivül Éder Pál

. Lenkei Henrik és az osztrák Leo Fried rich képviselték.