Staud Géza: Magyar kastélyszínházak II. rész (Színháztörténeti könyvtár 14., Budapest, 1963)

2. Patachich Ádám püspök latin operája

egyetlen szót is szóltam volna tervemről, visszatérésem estéjén fölkerestem az egyik kanonokot, akiről tudtam, hogy AO az öreg Somogyival * /Pichel szerelmesének apjával/ szoros barótságban van. Rövidesen sikerült ennek az érdemes papnak az érdeklődését Pichel iránt fölkelteni és ő megigérte, hogy megteszi a magáét. De mivel előadtam neki, hogy nincs veszteni való idő, megállapodtunk, hogy másnap délben meghívja Somogyit, s én is nála ebédelek. Az asztalnál a kanonok több pohárral töltött barátjának a kitűnő tokajiból és ez a nektár a legjobb kedvre hangolta az apát. Ezt a kanonok előnyösen kihasználta és Somogyi beleegyezését adta leónya és Pichel házasságához. A szerencsés fordulat fölötti örömömben igy szóltam: - Kedves Somogyi Ur! ön bizonyóra ismeri a régi közmondást: Qui cito facit, bis facit! /Aki gyorsan cselekszik, kétszeresen cselekszik./ Mi lenne, ha még ma megtartanánk az eljegyzést? - Somogyi jól beszélt németül s legalább is nem táplált annyi gyűlöletet nemzetünkkel szemben. - Ami engem illet - mondta - én beleegyezem. - Éljen! - szólt közbe a kanonok - ma este megtartjuk nálam az eljegyzést a azonkivül még jó vacsorót is adok nektek. - Helyes - mondta az öregúr. - De hallja csak uram - szóltam közbe - mi meg akarjuk lepni a fiatal jegyespórt. Legyen olyan kedves Somogyi ur, ne szóljon a leányának egyetlen szót sem az ön beleegyezéséről, hanem egyszerűen csak hozza magával vacsorára a tisztelendő úrhoz. Ugyanúgy teszek én is Pichellel. - Javaslatom tetszésre talált és még megbeszéltünk egyet s mást, hogy szándékunkat minél szembeszökőbbé tegyük. Én hazamentem, fölkerestem Pichelt és javasoltam, hogy menjünk sétálni. Hajlandónak mutatkozott és igy szólt: - Este hétig rendelkezésére állok, de akkor el kell hagyDittersdorf "Samogy"-nak irja.