Staud Géza: Magyar kastélyszínházak II. rész (Színháztörténeti könyvtár 14., Budapest, 1963)

2. Patachich Ádám püspök latin operája

Írásra hozzám; ez pedig az istállómesteremhez intézett utasitás, hogy mindannyitokat lovakkal és jó kocsikkal lásson el Pestig; még egy kis cédulát is adj át az udvarmesternek, hogy küldje veletek Hassmann Péter szakácsot, egy szakácsinas és egy háziszolga kíséretében a szükséges élelmiszerekkel és borokkal, hogy arra a hat napra, amig Pestre értek, étellel és itallal kellóképpen el legyetek látva. És még egy: vedd elejét annak, hogy az elbocsátottak közül bárki is ide jöjjön és elbúcsúzzék tőlem; ez csupán feltépné sebeimet. Kedves fiam, csak téged, egyedül téged szeretnélek még egyszer Belényesen látni! Ugy kivánom, mindannyiotoknak annyi idő álljon rendelkezésre, amennyi az utazási előkészülethez szükséges; de szívesen venném, ha valamennyien egy és ugyanazon napon utaznátok el, annál is inkább, minthogy ellátástokról és kényelmetekről Pestig gondoskodtam. Holnap reggel menj Nagyváradra, intézd el megbízásaimat és elutazásod előtt jöjj mégegyszer hozzám. Erre ígéretet tettem, csupán azt kérdeztem meg, közölhetem-e az udvarmesterrel a zenekar feloszlatásának okát. Természetesen - válaszolta a püspök -, nemcsak az udvarmesternek, hanem az egész városnak tudnia kell, hogy ti ártatlanul távoztok szolgálatimból. El lehet képzelni, milyen villámcsapásként érte ez & hir egész Nagyváradot. A feloszlatott együttes tagjait ugyanúgy lehangolta, mint a nagyváradi lakosságot: az előbbieket azért, mert egy igen jó gazdát veszítettek el; az utóbbiakat pedig azért, mert a szép szórakozásokat, amelyeken mindenki részt vehetett, hirtelen szétrobbantották, aminek következtében Nagyvárad újra a korábbi sivár pusztaság állapotába süllyed." x "Senki sem volt olyan vigasztalhatatlan a hir miatt, mint az én Pichelem. De én gondolkozz tam Belényesről Nagyváradra való visszatérésem alatt szerelmi ügyéről és tervet főztem ki, amelynek szerencsés kivitele azonban még messze volt. Anélkül, hogy Pichelnek