Staud Géza: Magyar kastélyszínházak II. rész (Színháztörténeti könyvtár 14., Budapest, 1963)

2. Patachich Ádám püspök latin operája

meg volt győződve arról, hogy a püspök ajánlotta Kolonicsot a királynőnek, s őt emiatt mellőzték. Innen származott gyűlölete a püspök iránt. Mit tett ez a semmirekellő?" * "A császárnő egyik kegyencnője mögött bujt meg és rajta keresztül azt jelentette az uralkodónőnek, hogy s püspök nemcsak hogy állandó szinházat tart fenn, hanem még tilalmi időben is, amilyen a böjt és az advent, komédiákat játszat benne, és még azzal sem elégszik meg, hogy egész éven át bálokat rendez, hanem egyenesen álarcos bálokat ad, sőt legutóbb sajót màga rendelte el, hogy több mint ötven álarcosból álló menet lármás zene kíséretével nyilvánosan vonuljon ki a püspöki palotából a véros vósórterére. Ez pedig és sok efféle eljárás a legnagyobb botrányokba keveri az egész papságot. Alattomos ember! Igen jól tudta, hogy a császárnő sohasem engedte meg, hogy szent napokon akár nyilvánosan, akár magénszinházakban komédiákat vagy operákat adjanak elő. De az egyházi müveket, amilyen az oratórium, engedélyezték. A kanonok jelentésének első fele tehát hazugság volt, mert az Izsák - oratórium. Ugyanúgy tudta azt is, hogy a császárnő a jelmezes mulatságokat, de csupán akkor, ha álarcot öltöttek, megtiltotta. Ezért használta ki az uralkodónő félrevezetésére azt a szót: 'álarcos', hadd higgyék azt, hogy a jelmezesek itt még álarcot is öltöttek. Éppen igy szemenszedett hazugság voit az, mintha ezeken az egész papság megbotránkozott volna, mert a feljelentőn kivül egyetlen kanonok sem akadt, aki 3zinházi előadásunkat ne látta volna, és bosszankodás helyett éppen a legteljesebb gyönyörködéssel! Mik voltak a besúgás következményei? - A püspök a császárnő titkárótól, von Pichler bárótól a következő magánlevelet kapta: - Sub rosa értesitem Őexcellenciáját, hogy a Csószórnő őfelségének a következőket jelentették: nevezetesen, hogy a püspöki udvarban berendezett szinházban advent és böjt ide-