Staud Géza: Magyar kastélyszínházak II. rész (Színháztörténeti könyvtár 14., Budapest, 1963)

2. Patachich Ádám püspök latin operája

yentkor és böjtben adtuk. Ennek következtében Nagyvárad olyan hellyé alakult át, amely a tisztességes szórakozások minden hivének Ínyére volt. Egy este, amikor a püspöki rezidenciában bál volt, a herceg nagy titokban készülve fel reá, a püspöknek meglepetésül, tisztjeivel és nagyváradi hölgyekkel jelmezes felvonulást rendezett, amely parasztlakodalomból élit és elegánsan zajlott le. Amikor elérkezett a herceg születésnapja /ugy rémlik, nyóron volt az/, nyolc nappal korábban meghívta a püspököt egy huszonnégy teritékes ebédre, és nem titkolta el előle, hogy aznap este bált kivan rendezni a nagyváradi előkelőségeknek, mégpedig a tanácsházán, mert szállásának a szobái a bál lebonyolítására tul szűkek lennének. Erre a püspök tanácsért fordult hozzám, mert a herceg legutóbb rendezett jelmezes felvonulását ugyancsak meglepetésszerű szórakozással szerette volna viszonozni. Török bevonulást javasoltam. Elképzelésemet jóváhagytak, s a menet a püspöki rezidenciából, ahol a jelmezesek összegyűltek, a város főterén át török zenének a hangjaira vonult fel a tanácsház termébe. De hadd lássuk, meddig merészkedhet el a gonoszság, mely még egy ennyire ártatlan dolgot is oly feketére mázol! A kanonokok között volt a püspöknek egy titkos és bosszúvágyó ellensége." Jt "Ez valamiért, amiben a püspöknek semmi része sem volt, nagyon fel volt indulva. Tudni kell, hogy a magyar püspököket nem a kanonokok vólasztják, mint az más püspökségeken szökés, hanem a magyar kiróly közvetlen joga, hogy a püspököt és a prépostot kijelölje, kinevezze és beiktassa. Az előző prépost halála után, a császárnő mint magyar királynő az elhalt helyére bizonyos Kolonics grófot, egy tekintélyes magyarorszógi család tagjót nevezte ki. A fentemiitett kanonok erre az állásra pályázott. Mivel azonban hoppon maradt, szilárdan