Staud Géza: Magyar kastélyszínházak II. rész (Színháztörténeti könyvtár 14., Budapest, 1963)
2. Patachich Ádám püspök latin operája
még minden módon igyekezett kielégiteni a herceg szenvedélyét a zene, szinház és tánc iránt. Amikor a herceg először lallott minket muzsikálni, azt mondta a püspöknek, becsületszavára biztositja őt arról, hogy a német birodalmi udvarokban Braunschweig, München, Mannheim és Stuttgart kivételével, sehol sem talált ilyen jól összeállított együttest. Ugyanígy el volt ragadtatva, amikor Arnore in musica cimü operánkat hallotta. A következő délben asztalához hívott. Az ebédnél megemlítette, hogy van egy lovászmestere, aki igen szép tenor hangon énekel, s ezenkivül nagyon használható lenne a színházban is, ezért bármikor adnék neki szerepet, mindig rendelkezésemre áll. Szolgált ennél az ezrednél egy Strasoldo gróf nevü főhadnagy, aki szép tenor hanggal és tökéletes zenei jártassággal dicsekedhetett; ugyanígy az ezred hadbirája, von Wreden ur, jó színész volt és basszista, ők ketten önként jelentkeztek. Végül Figuemont gróf alezredes lánya, Josephe grófkisasszony - miként atyja mondta -, hogy a püspöknek az egész helyőrség iránt mutatott figyelmességét viszonozza, ugyancsak kész volt belépni szinhózunkba. A jó zenei képességű grófkisasszony kellemes hangon énekelt, s emellett igazi szépség számba ment. Könnyen el lehet képzelni, mily örömmel vettem ezeket a^ ajánlkozásokat, melyek révén házi színházunk oly magas szinvonalat ért el, hogy azt később a különféle vidéki színházaknál való utazgatásaim során Srácban, Pesten, Pozsonyban, Brünnben hiába kerestem. őszintén megmondom, hogy férfikorom derekán sok nagy sikert azoknak az ismereteknek köszönhettem, amelyekre akkor tettem szert, amikor nagyváradi tartózkodósom idején folyton színpadi kompozíciókkal kísérleteztem. Természetesen nem hagytam fel azzal, hogy szereplőinknek állandó gyakorlatuk legyen, csakhogy tiszteletreméltó hercegünk jól szórakozzék. Éppen ezért a püspök nemcsak farsang idején, hanem nyáron is többször rendezett bált és előadást a színházban. Az igen népszerű Iz sák ot csak éd-
