Staud Géza: Magyar kastélyszínházak II. rész (Színháztörténeti könyvtár 14., Budapest, 1963)

2. Patachich Ádám püspök latin operája

xtán következő években, 1767-ben vagy 1768-ban adhatták elő i püspök nevenapján. A nagyváradi püspöki palotában előadott zenekari müvek és operák sorát ezzel még nem tekinthetjük lezártnak, őt év nagy idő egy zenekar és szinház életében, s ehhez mérten a feltárt műsoranyag igen csekély. A nagyváradi vagy magyarországi könyvtárak, levéltárak és kézirattárak, esetleg Dittersdorf és Pichel hagyatékának alaposabb átvizsgálása még uj adatokkal gazdagíthatja ezt az érdekes képet. A PÜSPÖKI TÁRSULAT FELOSZLATÁSA Dittersdorf önéletrajz

a igy számol be a további eseményekről : x "öt év múlott el ilyen változatosan és kellemesen. A szórakozások között a vadászat, különösen az ingoványokban rendezett vadászat volt számomra a legkedvesebb, de - sajnos - nagyrészt annak köszönhetem ma lábaim bénultságát. Egyszer azonban mindezen örömöknek végük szakadt. A püspök nemcsak a maga személyére nézve volt nagy katonabarát, hanem a felejthetetlen Mária Terézia császárnő őt erre külön buzditotta is; egyszer ugyanis azt mondta neki a kihallgatáson: - Nagyon lekötelezne, ha jó viszonyt tartana fenn az Ön nagyváradi helyőrségével. - Ez a figyelmeztetés elég volt ahhoz, hogy a püspök a helyőrséget a fejétől a legutolsó emberig kitüntető udvariassággal kezelje. Ki gondolhatta volna, hogy éppen ez lesz az oka annak, ami miatt a püspök zenekarát majd szétszórják? Magyarországon akkor nem volt szokatlan, hogy egy-egy helyőrséget áthelyeztek más megyébe. Igy került Nagyváradra a Neukleinhold-ezred. Az ezredparancsnok egy HohenloheSchillingsfürst herceg volt. E 27 éves férfi nagyon szerette a zenét és a szinhózat és ezenkivül rajongott a táncért. Ezért a püspök nemcsak azzal a legteljesebb udvariassággal fordult hozzá, ami egy hercegnek kijárt, hanem ezenkivül