Staud Géza: Magyar kastélyszínházak II. rész (Színháztörténeti könyvtár 14., Budapest, 1963)
1. A Grassalkovichok színházai
történeti kutatás számára. A Grassalkovichok ugyanis életformájukkal, építkezéseikkel, müpártolásukkal a magyarországi rokokó jellegzetes változatát képviselték, amelyet épitészeti alkotásaikra vonatkoztatva műtörténészeink Grassalkovich-stilusnak neveznek. A XVII. és XVIII. század művészete felé nálunk csak az első világháború után fordult intenzivebben a figyelem, s ennek kapcsén kerültek a Grassalkovichok is az érdeklődós reflektorfényébe. A két világháború között néhány kutatónak még sikerült értékes anyagot kibányászni az akták tömegéből, így Kapossy János a barokk épitészettel kapcsolatban végzett eredményes kutatást, 1 " Zádor Anna a levéltár kert2 terveit publikálta, Závodszky Levente a család törtónetét dolgozta fel, * Wellmann Imre pedig a gödöllői uradalom gazdálkodásának adatait állitotta össze.Fajnos sem .a Grassalkovich-családdal foglalkozó monográfiára, sem kastélyaik részletes mütörténeti feldolgozására nem kerülhetett sor. Egyáltalán nem aknázták ki a Gra3salkovich-levóltár anyagét színháztörténeti szempontból, holott, mint egyes utalásokból kiderül, a kastélyszinházakra vonatkozó iratok és rajzok szép számmal lehettek a levéltárban. Ezt a forrásterületet természetesen többé nem pótolja semmi. Levéltári anyagok hiján kénytelenek voltunk elsősorban az egykorú hírlapokra, lexikonokra és memoárokra támaszkodni s a rendkivül vázlatos képet másodkézből vett adatokkal kiegészíteni. ' Kapossy János: . A Grassalkovichok mint művészetpártolók. Napkelet 1924. IV. k. 304-309. p. * Zádor Anna: A Grassalkovich-levéltár kerttervei. M* Művészet 1931. 581-598. p. * Závodszky Levente: A Grassalkovichok. Turul 1931» 65-83. p. * Wellmann Imre: A gödöllői Graesalkovich-uradalom gazdálkodása.'"1770-1815. Bp. 1933.
