Staud Géza: Magyar kastélyszínházak II. rész (Színháztörténeti könyvtár 14., Budapest, 1963)

2. Patachich Ádám püspök latin operája

Bounónál tanult. De ő csak augusztusban érkezett Nagyváradra, ahová mi mér április elején befutottunk. És igy a lehetőségekhez mérten minden elrendeződött. Megérkezésünk után a nagyváradi muzsikusokat és az újonnan toborzottakat, valamint a székesegyház muzsikusait a püspök Összehivatta a nagy ebédlőterembe és valamennyiük vezetőjeként bemutatott engem, egyúttal pedig megparancsolta, hogy mindenben engedelmeskedjenek nekem; egyidejűleg a jelenlétükben teljhatalommal ruházott fel, hogy különösebb teketória nélkül tetszésem szerint bárkit elbocsáthatok, aki szolgálatát elhanyagolja, vagy akinek valami más esik a rovására. Ugyanakkor felhatalmazom karmesteremet - folytatta a püspök -, hogy belátása szerint intézkedjék az urak közt felmerülő legkülönfélébb ügyekben, és megkövetelem, hogy döntését ugyanúgy tiszteletben tartsák, mintha az enyém volna. Ha valaki kérelmet kivan hozzám előterjeszteni, azt ugyancsak karmesteremen keresztül kell eszközölnie, és szintén majd az ő révén kapja meg határozatomat. Ez nagy és igen kiterjedt hatalom, mely bizonyos körülmények között nem kis visszaélésekre ad lehetőséget és az együttes tagjának a jogét nagyon megnyirbálja, a másik oldalról viszont a fegyelem fenntartására igen szükséges, mert a muzsikusok gyakran önteltek, nyugtalanok és civakodók szoktak lenni, és vezetőik ellen szivesen fellépnek. Miután a püspök eltávozott, igy fordultam az egybegyűltekhez: - Uraim! Noha Pichel ur kivételével éveim száma szerint Önök között én vagyok a legfiatalabb, nem kell attól tartaniok, hogy a most kapott hatalommal vissza fogok élni. Tizenkét évet szolgáltam egy udvarnál, amely még nagyobb, mint az itteni, és eközben kellőképpen megtanultam, hogyan kell hűbéri szolgálatban viselkedni. Ezért kérem Önöket, férjenek meg egymás mellett békésen. Egy udvar alacsonyabb és magasabb beosztású egyénei a zenei együttes tagjai ellen irigykednek és áskálódnak leginkább, mert azt hiszik, hogy a muzsikusok tunya életet élnek, és keresetű-