Staud Géza: Magyar kastélyszínházak II. rész (Színháztörténeti könyvtár 14., Budapest, 1963)

2. Patachich Ádám püspök latin operája

Másnap egy fiatalember éllitott be hozzám, aki már belépésekor egész szivemet meghódította. Pichelnek hivták. Azt ajánlotta, hogy nemcsak ő maga jön el mint hegedű játékos, hanem azonkivűl alkalmat teremtett számomra, hogy a többi kivánt személyt is hallhassam egy Collegium musicum keretében a Karmelitáknál. Piche len és Fuchson kivül, akik mindketten nagyon jól játszottak hegedűversenyeket, hallottam egy bizonyos Ungerichtet, aki nemcsak jó zenekari hegedűs, hanem basszusénekes is volt. Továbbá Satza urat, egy kitünó fuvola játékost és két nagyon derék vadászkürtöst, Olivát és Pauert. Valamennyit szerződtettem. Miután már az első szimfóniánál észrevettem, hogy a zenekar itt nagyon jó, hazaküldtem valakit hegedűmért és kottáimért. Miután valamennyiüket meghallgattam, igy szóltam: - Uraim! Miután Önök nekem játszottak, méltányos, hogy én is játsszam önöknek. Egy uj szimfóniámat osztottam szét, magam dirigáltam, és aztán egy versenymüvet és egy szonátát játszottam. Pichel rábeszélt, hogy lépjek föl nyilvánosan és igen szolgálatkész volt; a rövid idő alatt, amit még itt tölthettem /mindössze egy napot/ mindenről gondoskodott. Mivel a nangversenyen mindenki ingyen működött közre, igy 418 forint tiszta bevételhez jutottam, amelyből 28 forintot a zenészek részére rendelt vacsoráért adtam ki. Bécsben csellistának szerződtettem a később oly népszerűvé vált Wenzel Himmelbauert és basszistának a derék Pichelberget. A széltében hosszában nevezetes, minorita rendű Pater Michaellel azonban körülményei miatt nem tudtam megegyezni, őt csak a püspöknek a provinciálisnál tett közvetlen beavatkozásával lehetett megnyerni. Regrutáim a meghatározott időben megérkeztek, s a püspök választásommal teljesen meg volt elégedve, akárcsak a fizetésekre kötött megállapodásokkal. " X "Miközben ezzel voltam elfoglalva, a püspök szolgálatába fogadta Renner urat, egy kitűnő tenoristát, aki