Dömötör Tekla: Az újkori színjátszás kialakulása Kelet-Európában (Színháztörténeti könyvtár 13., Budapest, 1963)

Az újkori színjátszás előzményei Kelet-Európában - 1. Bizánc

AZ ÚJKORI SZÍNJÁTSZÁS ELŐZMÉNYEI KELET-EURÓPÁBAN 1. Bizánc Az európai szinjátázás, az európai dráma bölcsője - mint az köztudomású - nem Nyugat-, hanem Kelet-Európában ringott. A klasszikus görög kultúra volt az, mely megteremtette azokat a drámai műfajokat, amelyek a mai napig például, útmutatóul szolgálnak az európai irodalom számára. Ugyancsak itt alakultak ki azok a azinpadi formák, az a színészi tradició, mely hol direkt módon, hol pedig közvetetten, de szüntelen hatással volt az európai színészet kialakulására. A görög színház volt mintaképe a római szinháznak| a római birodalom bukása után vándorszínészek vitték szerte a forrongó, alakuló Európában az antik színjátszás mesterségbeli fogásait egészen addig, amig a reneszánsz és a humanizmus ismét tudatosan visszatért a görög hagyományhoz és előképeket keresett benne. Az antik színház felbomlásának, megsemmisülésének, egyik fő oka a keresztény egyház tudatos és SZÍVÓS támadása volt. Igaz, hogy a népvándorlás egymást követő hullámai, a nagy történeti átalakulás Itáliában éppúgy, mint a római birodalom északi és nyugati provinciáiban az antik színház gazdasági és kulturális bázisait alaposan megtépázták} azonban a kelet-római birodalomban Bizánc elestéig (1453) tovább fejlődhettek volna az antik színjátszó formák. így tehát a keresztény egyházak ideológiáját tarthatjuk a változás egyik fő okának. A kereszténység ilyen mértékű szinházellenességének több oka is volt. A klasszikus tragédia elsősorban az antik