Dömötör Tekla: Az újkori színjátszás kialakulása Kelet-Európában (Színháztörténeti könyvtár 13., Budapest, 1963)
Útban a hivatásos színjátszás felé
nél jelentős mértékben a haladó nemesség áll még a színjátszó mozgalom élén, mely csak a XIX. század közepén válik valóban polgárivá. Nem is lehetett ez másképpen, hiszen a szinjátszás kialakitásáxa szükséges hatalom és anyagi erő is az ő kezükben van még, s a nemzeti anyanyelvű tekintélyes polgárság (éppúgy, mint az ipar, amely gazdasági bázisukat jelenti) is csak ekkor van erősödőben. Ennek ellenére azonban a Kelemen-féle társulat első előadásán éppen az lg. az házi cimü darab kerül szinre, amely leplezetlenül és nyersen a polgári öntudat hirdetését szolgálja. Uj kornak küszöbén áll Kelet-Európa, s a szinháznak rendkivül nagy szerep jut a társadalmi reformok kivivásában. Az Iftazházi . melyet Simái Kristóf forditott, nem nevezhető irodalmi remekműnek; hogy a Kelemen-féle társulat választása éppen erre a darabra esett, bizonyitja, hogy mennyire foglalkoztatta a közvéleményt a polgárosodás problémája. A darab fő konfliktusa a polgári szülők és a nemesi kérő közötti ellentét. Ezt a kérdést Igazháziné, a polgári anya és férje másként fogalmazza, de az eredmény ugyanaz: a polgári öntudat kifejezése: Igazháziné igy beszél a harmadik felvonásban: -Mit gondolsz, nem nagy kegyesség ez egy hadnagy úrtól, hogy annyira lealázza magát, hogy egy ily piszok ette polgárleányt vegyen magának házastársul? Kire várakozol? talán, azt véled, hogy majd hat lovas hintón jönnek éretted? vagy talán abban bizakodói, hogy egy kis pénzecskéd vagyon? A negyedik felvonásban Igazházi magasabb szinvonalon ismételi meg az öntudatos polgár álláspontját: - Távol légyen tőlem, hogy tréfát űzzek hadnagy uramból. Pontosabb a dolog, melyet most forgatunk, hogysem mint tréfát üzxünk belőle... Hogy nemes vérből vette származását hadnagy uram, jól tudom, meg is ismerem, hogy illendő minden tisztelettel kelletig viseltetnem uri személyéhez; az én őseim pedig kiktől eredetemet vettem,e nemes városnak érdemesebb tanácsbéli személyei valának, és talán ezekről maradt ránk amaz előitélet, hogy határainkon belül most sem örömest engedjük az elsőséget a nemességnek. PegyvernekI: - Nem kétlem, ez az oka, hogy az urak még a leányaikat sem örömest adják a nemes embernek.
