Dömötör Tekla: Az újkori színjátszás kialakulása Kelet-Európában (Színháztörténeti könyvtár 13., Budapest, 1963)

Útban a hivatásos színjátszás felé

telmü volt. A XVIII. század közepétől fogva tehát a színészi pálya, a színészi mesterség uj társadalmi megítéléséhez is el kellett érkezni. Hiszen a hivatásos szinészek KeletEurópában a XVIII. század közepéig inkább csak afféle vándorkomédiások voltak, akik szinte társadalmon kivül álltak, gyakran a legalsóbb társadalmi rétegekből és deklasszált diákokból verődtek össze. A külföldi hivatásos társulatok közül sem a legmagasabb művészi ós erkölcsi színvonalon állók jutottak el Kelet-Európába, A nemesi színházakban ugyan az arisztokraták maguk is felléptek az előadásokon, de a színészetet, mint kenyérkereső foglalkozást a legnagyobb mértékig megvetették. Az orosz jobbágyszinházak színészei egyszerre voltak balerinák,operaénekesek és cselédek, akiknek korbács és büntetés is kijárt. Erről a fokról kell megérkezni a szinészl mesterség olyan társadalmi megítéléséhez, amely megfelelt a színházról vallott uj, emelkedettebb felfogásnak is. így érkezik el az a kor, melyben a tisztes polgárok és a nemesek sem restéinek mér színésznek menni.Nagyon jellemző, hogy a XIX. század első felében a magyar irodalom legtündöklőbb alakjai

( legnagyobb költőink, Petőfi Sándor, Arany János, egy ideig maguk is szinészek voltak, nemcsak hajlamból és érdeklődésből, hanem meggyőződésből is, anynyira fontosnak tartották ezt á pályát. Az\első magyar hivatápoá aáintársulat, Kelemen László társulatának és a kor szinháápártolóinak társadalmi összetételét Mályuszné Császár Edit vette vizsgálóra egy tanulmányában. Végső konklúzióját talán abban lehetne összefoglalni, hogy a társulat rés&Vtfën igen szerény körülmények között élő kisemberek közül regrutálódott, de "nemesinek** tartotta magát, s a Kazinczy szavára szinjétszó társulatban tömörült ifjak magokat "nemesi" melléknévvel jelölték. Nem szándékozunk itt a Kelemen-féle társulat résztvevőinek társadalmi elemzésébe részletesebben belemenni.Az kétségtelen, hogy a XVIII-XIX. század fordulóján a kelet-európai népek-