Dömötör Tekla: Az újkori színjátszás kialakulása Kelet-Európában (Színháztörténeti könyvtár 13., Budapest, 1963)

Útban a hivatásos színjátszás felé

Hogy a kelet-európai népek eljussanak a nemzeti színház fogalmához, mely politikai és művelődési harcuk egyik jelentős fegyvere volt, ahhoz elsősorban a szinházról való felfogás gyökeres változására volt szükség. A reneszánsz szerette és fontosnak tartotta a maga színpadát, de olyan mértékben, ahogy a művészetet általában fontosnak tartotta; tehát a színjátszást is az életet szépitő, az_embert nemesítő, a természetnek tükröt tartó művészeti ágként tisztelték. A középkorral szemben, amelynek fő ideológiai bástyája - az egyház - a profán művészetet haszontalannak, sőt károsnak és elvetendőnek tartotta, a reneszánsz ismét kezdte visszahelyezni a színházat a társadalmi megbecsülésnek olyan fokára, amely fokon a görögöknél állott, de létfontosságú politikai jelentőséget nem tulajdonítottak neki. A színházat a francia és német felvilágosodás kezdi elsőrendű jelentőségű nevelő és politikai eszköznek tekinteni. A Gottsched, Karoline Neuber, majd pedig Lessing által propagált felfogás, a színház erkölcsi és kulturális szerepéről, jut el a Habsburg-birodalom keretében élő, de attól szabadulni akaró népekhez, a csehekhez, magyarokhoz, a 'horvát-szlovénekhez, megtoldva azzal a jelszóval, melyet szintén a német felvilágosodás hangoztatott először: az anyanyelven való színjátszás jelszavával

. Ha azonban a német szinház a nemzeti nyelvet és kultúrát féltette a rivális francia színjátszástól, mennyivel több féltenivalója volt a kelet-európai népeknek, ahol az anyanyelv elvesztése egyenesen a nemzeti lét megsemmisüléséhez vezetett volna. Ilyen módon alakult ki ezeknél a népeknél a nemzeti szinjátszás jelszava, mint a nemzeti önállóságért való küzdelem egyik fontos mozzanata. Bz a gondolat azonban nem valósulhatott meg egyik percről a másikra. Gátolta többek között az is, hogy mig magát a színházat már "sz,ent" és "fennkölt" Intézménynek kezdték tartani és követelték létesítését, a színészekkel szembeni társadalmi állásfoglalás még mindig eléggé kétór-