Dömötör Tekla: Az újkori színjátszás kialakulása Kelet-Európában (Színháztörténeti könyvtár 13., Budapest, 1963)

Reneszánsz és barokk - 2. A kelet-európai barokk színpad

E színpad egyik legjelentősebb szerzője Mihály herceg felesége, Radziwill Franciska Uriula volt. Tizenhat színdarabja maradt ránk, részben Molière vígjátékainak átdolgozásai, de ezen kivül perzsa, arab, olasz novellákat is feldolgozott színpadra. Végül is az első állandó varsói színház szintén az uralkodó Szaniszló Ágost rendeletére jött létre Lengyelországban. Hasonló főúri nemesi színpadok, különösen a XVIII. században, cseh és magyar területen is működtek: párhuzamos jelenségekre azonban a románoknál ls találunk. A román fejedelmek és a gazdag bojároknak udvarában is működnek a XVII-XVIII. században mulattatók, részben árny- ós bábjátékosok. Az iskolai é(j nemesi színpadok mellett a városi polgárság még sok helyütt adott elő a XVII-XVIII. században is vallásos misztér iumjátókokat.E középkorból fennmaradt műfajt azonban erős barokk hatás éri,többnyire körmenetes formában realizálták őket. Milyen volt ebben az időszakban (mely kb. a XVIII. század közepéig, másutt azonban egészen a századfordulóig tartott) a színpadok repertoárja? Más műfajokat kedvelt az iskolai és ismét másokat a főúri színpad,de a drámairodalom és az előadások barokkos jellege csaknem mindenütt egészen nyilvánvaló. A látványos és megrendítő, a szörnyű és a groteszk, bonyolult cselekmények és nagy hősi lendület jellemzik e korszakot. A heroikus, történelmi és vallásos iránydrámák mellett a népies hangvétel főként a vígjátékokban és közjátékokban figyelhető meg. Rendkivül nagy szerepe van a zenének és táncnak, különösen a főúri színpadokon az opera és a balett játszik döntő szerepet. A jezsuita iskoladráma repertoárja általában nemzetközi. Az egyes jezsuita iskolák az országhatárokon tul is cserélik darabjaikat, bár minden népnél irtak történeti darabokat, melyeknek témáját az adott ország történetéből me-