Dömötör Tekla: Az újkori színjátszás kialakulása Kelet-Európában (Színháztörténeti könyvtár 13., Budapest, 1963)

Bevezetés

lentkező párhuzamos vonásokra is. Beszélhetünk-e egyáltalán külön kelet-európai színháztörténetről, amelynek sajátos törvényszerűségei figyelhetők meg? Kelet-Európa az általunk vizsgált szakaszban természetesen nem csupán geográfiai fogalom. Az ókorban például a "Kelet-Európa" elnevezés gyökeresen mást jelentett volna mint az általunk vizsgált periódusban, ahogy még a középkor századaiban sem használható teljesen azonos értelemben. Az itt vizsgált népek közül egynéhány - a nyugati szlávok, a horvátok-szlovének, a magyarok - közép-európaiaknak is nevezhetők, ami egyúttal átmeneti helyzetükre is utal nemcsak földrajzi, hanem más értelemben is. E népeket történeti fejlődésük során különböző kulturális hatások érték. A középkorban például a katolikus egyházhoz tartozván, igen sok impulzust kaptak nyugatról. Másrészt gazdasági-társadalmi fejlődésük már a középkorban is sok olyan jellegzetességet mutatott, mely inkább Kelet-,mint Nyugat-Európához kapcsolta őket s ezen tul a katolikus szlávok kultúráját (és szini kultúráját is) rengeteg szál fűzte a keleti egyházakhoz tartozó szláv népek kultúrájához. Hogy színpaduk egy adott történeti korszakban strukturálisan a kelet-európai vagy a nyugat-európai népek színház kultúrájához állt-e közelebb, azt mindenkor csak konkrét elemzés alapján lehet eldönteni* A középkorban például ezeknél a népeknél is megjelennek a Nyugat-Európában feltűnő vallásos misztériumjátékok, de a városi-polgári fejlődés eltérő volta miatt szerepűk más, mint Nyugat-Európában. Hasonlóképpen a XVI. században ezeknél a népeknél is kialakul a nemzeti nyelvű reneszánsz dráma - ami a nyugathoz köti őket -, de osztálybázisa nem azonos a nyugat-európaiéval ás nem alakul kl a hivatásos polgári színjátszás, ami viszont ismét a kelet-európai helyzettel állítható párhuzamba. A XVII. századtól kezdve a hasonló gazdasági-társadalmi fejlődés, a kapitalista fejlődés lassú volta, a íeu-