Dömötör Tekla: Az újkori színjátszás kialakulása Kelet-Európában (Színháztörténeti könyvtár 13., Budapest, 1963)

Bevezetés

BEVEZETÉS A kelet-európai népek színháztörténetének összehasonlító vizsgálatóra a múltban ls történt kezdeményezés hazánkban éppúgy, mint más országokban: mint konkrétan megszabott tudományos feladat, melyben több ország színháztudománya működik közre, azonban csak néhány évvel ezelőtt merült fel egy nemzetközi konferencián. E kutatási feladat elméleti kérdéseit azóta a Magyar Színháztudományi Intézet tudományos ülésszakok keretében vitatta meg és ugyanitt Hont Ferenc előadása Ismertette a célkitűzést és a kutatás jelenlegi helyzetét. A munkát jelentősen elősegítik a kelet-európai országok színháztörténeti kutatásénak uj exedményei,melyek részben már eljutottak a szintézisig, másutt most van folyamatban a nemzeti ezlnháztörténet összefoglaló feldolgozása. Jelen tanulmány kisérlet arra,hogy a fenti célkitűzésnek megfelelően a kelet-európai népek színháztörténetének egy szakaszában - főként a XVI-XVIII. századig terjedő időszakban - néhány párhuzamra rávilágítson. Előbb azonban tegyük fel a kérdést, hogy egyáltalán jogosult-e, szükséges-e Kelet-Európa színháztörténetének külön vizsgálata, vagy pedig kielégítő eredményt érünk el akkor is, ha a kelet-európai színháztörténetet az általános európai színháztörténet keretében elemezzük? Hiszen ez a probléma a múltban inkább speciális szlavisztikai feladatként, mint a kelet-európai szláv népek színháztörténetének összehasonlító elemzése jelentkezett, mely alkalmanként kitért a nem szláv népek (görögök, románok, magyarok stb.) színházi kultúrájában je-