Dömötör Tekla: Az újkori színjátszás kialakulása Kelet-Európában (Színháztörténeti könyvtár 13., Budapest, 1963)

Reneszánsz és barokk - 1. A nemzeti nyelvű reneszánsz dráma kibontakozása

Nehéz fejét leejtette. Bagoly miséz már helyette, ímmel-ámmal tanítanak., Mágia minket korhol a pap. Tudj* az ég mit meg nem érünk, Hátha jobbra azért térünk... Csak ne vegyük egy nap észre, Hogy ott állunk mind - balkézre! A Biró: Jó uram, az egyszerű nép Közt nagy ám az együgyűség. Mit a pap mond a templomban, Mi készpénznek vessiük nyomban, Ki nem adós tizedével, Bitang lehet, mégse vész el. Adózz csak Héromkirálykor, S tudd meg, hogy az égben vár tor. Ha ebédkor lép be éppen S kalács van az asztalvégen, Uccu rögtön letaglózza, S amit ott hagy,jól megsózza. Mintha hályog vón szememen, Vélné, kenyeret sem eszem. Nyakig mosdat szenteltvízben, Jó szemmel igy néz az Isten. S ami már kibírhatatlan: Adsza birój amid csak van! ürüljön a bugyelláris, S amit kivánsz, meglesz máris! S ha utolsóm ls rá ment el. Jóba'leszek minden szenttel. Á Plébános: Bolond, uram, ez a lárma. Eszed ily rossz srófra járna? De törődni vele nem kell, Ki gondolna ilyenekkel? összehordasz tücsköt-békát, Keritőhálóba prédát, mintha csupa jó hal volna, Kárász, csuka és angolna, így az ur ls nagy szigorral Rendünk ellen rosszat forral. Mindent egy mértékkel mérve, Kevesebbel be sem érve. Más talán nem rövidül meg? Sokan, kik a jók kc-zt ülnek? Kukkants bármely hivatalba, Nincs-e semmi hiba rajta? Százatok közül ha épp egy Oda bizony csak azért megy, Hogy mint a törvény szolgája, Javát magának szolgálja.