Dömötör Tekla: Az újkori színjátszás kialakulása Kelet-Európában (Színháztörténeti könyvtár 13., Budapest, 1963)

Reneszánsz és barokk - 1. A nemzeti nyelvű reneszánsz dráma kibontakozása

Nézd a szejmet 8 mondd meg. dőre. Hallaez-e sok jót felőle? Hetek óta prézamltálnak S ma ls csak egy helyben állnak. S mint tavaly, az idén újra, Mind csak a magáét fújja. Kézen-közön, szórul-szőra, Pittyet hánynak a közjóra! Még azok a tökfejűek, Kik követként ott csücsülnek, ők is gyúrják, ahogy győzik, S a levest maguknak főzik. Ez,mivel fél, bölcsen hallgat, Az örül a hivatalnak, Tessék-lássék nyájaskodnak, Lesik szagát a haszonnak. Nagy sor az, hogy "ország nagyja", Ki a közjót foltozgatja, De ha nem néz jól zsebére, S közbecsülés nem lesz bére, Nesze semmi, sánta lába, Viszi vissza otthonába, Soknak ám még ez is semmi, Csak lehessen hamar enni. Nagy dolog az, szemünk máson Tartani, hogy ne hibázzon, Ha mit csinál el ne vétse, S ne túlozza el felét se, Mert ha elpuffan a sok szó, Eredményt nem hoz a zokszó. Jobb a küllőt jól megkenni, Tisztelegni, szépet tenni. Előbb botlik a te lépted, Mint megtéritsz más jő népet. Jó a lud és jó a jő toll, S ha kisült, ehetsz a jóból. Ha okos vagy, nézz magadra, Ne ácsingózz könnyű vadra. Szégyen egyet kipecózni, Erre, arra is kell nézni. Kössünk,uram,egyezséget S ne bánts engem, én se téged. Kas és fazék szálljon pörbe, Kicsi vagyok én s te törpe, Ne zargassuk hát a főket, Sőt illőn köszöntsük őket, Mert a nagyoknak ez jár kit Morog bár, de köszön bárki. A Birő: Rossz ez, uram, hagyja félbe! A szegény nép hogyne félne! Papok bárhogy prédikálnak, Szegény paraszt fizet rá csak.