Staud Géza: Magyar kastélyszínházak I. rész: Grafikus ábrázolások a XIX. Században (Színháztörténeti könyvtár 11., Budapest, 1963)

asztalnokmester, kancellár, miniszter és az aranygyapjas rend lovagja vette át a hatalmas vagyont.

1

^ Az udvar előtt nagy kegyben álló főurat I. Ferenc császár és király 1802-ben meglátogatta Galgóc várában. Ebből az alkalomból Erdődy az egész várat átalakította, s a parkban lovardát és gazdagon felszerelt empire stilusu színházat emeltetett. Ez a szinház tehát nem a kastélyépület tartozéka volt, hanem különálló épület, mint az oszterházai, vagy az alsókorompai szinház. Nem a főúr szinházi igényeinek kielégítésére épült - Erdődy József érdeklődése inkább képzőművészeti és iparművészeti tárgyak gyűjtésében merült ki -, hanem pusztán a fejedelmi vendég irányában megnyilatkozó udvariasságból született. Különös játéka a sorsnak, hogy valamennyi magyar főúri szinház közül ez az épület maradt fenn a leghosszabb ideig, több mint másfél századig. Erdődy Ilona grófnő emlékirataiban ' elég részletesen leírja a galgóci kastélyszínházat : "A parkban a lóietálló mögött, az akkori fejedelmi látogatás alkalmából építtette a kancellár a pompás színházat és a lovardát, A színháznak széles és mély színpada, zenekari tere és számos földszinti üléssora van s a terem hátsó részét az egész első emelet szélességében egy nagy udvari páholy foglalja el. Itt játszott Erdődy József idejében az az olasz vándortársulat, amely akkor minden évben hosszabb ideig Bécsben vendégszerepelt. Ez mutatta be a császár jelenlétében kedvenc operáit, mig ugyanakkor udvari színészek az akkor leggyakrabban játszott drámákban ós vígjátékokban léptek föl," Ezek szerint a császár látogatása idején hivatásos társulatok játszottak Galgócon, később azonban ilyenekről 1/ Dr. Giay Károly: Az Erdődy nemzetség, Galgóc és Vidéke, 1903. 34. sz. 2/ G

räfin H

e

i

e

n E

r

dg^

y: Fast hundert Jahre Lebenserinnerungen /1831-182 5/. Zürich, Leipzig, Wien 1929. 117« 118. p.