Staud Géza: Magyar kastélyszínházak I. rész: Grafikus ábrázolások a XIX. Században (Színháztörténeti könyvtár 11., Budapest, 1963)

nincs tudomásunk. A szinház ezután nyilván csak alkalmi miikedvelősködés céljaira szolgált. "A nagy vadászatok ée ünnepségek, mint 1903-ban tartott aranylakodalmunk alkalmával - Írja az smlékirat szerzője -, valamint a háború alatt a Vöröskereszt javára, mi is előadtunk benne igen tetszetős élőképeket és tartottunk •3/ műkedvelő előadásokat."-" A galgóci kastélyszínház egyébként az egyetlen Magyarországon, amelynek belsejéről két fényképfelvétel is tájékoztat, e igazolja az emlékirat leírásának hitelességét. Az egyik a Vasárnapi Újságban jelent meg 1912-ben s a szinház nézőterét mutatja a háttérben az udvari páhollyal,*^ a máslkat Volt Pál közölte Magyar otthonok c. munkájában, s a nézőtér felől felvett színpadot ábrázolja. A szinház külsejéről, amely empire stílusban épült semmiféle régebbi kép nem Ismeretes. Az épület egyébként ma is áll, a tatarozását 1962-ben kezdték meg. Homlokzatán jól látható az eredeti felirat: THALIAE MELPOMENAEQUE S0R0RIBUS MUSIS AMICUS C.J.E. 1802. Erdődy Perenc gróf és neje, szül. Oberndorff Ilona grófnő 1903-évi aranylakodalmáról, amelyet az emlékirat emlit , részletes tudósításban számol be az egykorú helyi újság."^ Többek között elmondja, hogy 1903. augusztus 22-én este 7 órakor műkedvelő előadást rendeztek néhai gróf Erdődy József kancellár által épített várszínházban. A műsoron a következő számok szerepeltek: 1. Előbeszéd 2. Egy ostoba gyerkőo esete. Irta Laufs Károly 3. Menüett 3/ Grgfln Helene Erdődy

; Past hundert Jahre Lebenserinnerungen /183 "W1825/. Zürich. Leipzig, Wien 1929. 117118. p. 4/ Vasárnapi Újság 1912. 1. sz. 5/ Volt Pált Régi magyar otthonok. 3p. 1943 • 284. p. 6/ Galgóc és Vidéke 19Û3. 36. sz.