Staud Géza: Magyar kastélyszínházak I. rész: Grafikus ábrázolások a XIX. Században (Színháztörténeti könyvtár 11., Budapest, 1963)
szinház rendkívül tele volt, az emberek valósággal összepréselődtek, s bár rettenetesen szenvedtek a hőségtől, a legnagyobb csöndben figyeltek az előadásra, s a játék és ének egyes részeinél hangos tetszésnyilvánitásbsn törtek ki. Ez annak bizonyítéka - Írja a Kalender -, hogy a pozsonyi közöneég már látott néhány jó színdarabot jó színészek tolmácsolásában, s rosszabb színjátékok soha többé nem ta71 / Iáinak nála tetszésre. ' Néhány alkalommal a palotában levő színházba is beengedték a polgári közöneóget. Ez először 1786. március 14-én történt, amikor Erdődy gróf leányának, gróf Csáky Istvánnénak a tiszteletére újból megnyitották a gróf betegsége miatt egy hónapja szünetelő színházat. Ekkor a König Theo dor von Venedig került szinre. De jelen lehetett a polgárság a további előadásokon, Így március 19-én a Wenn eich zwei zanken, freut sich der dritte , március 21-én a Die belohnte Treue , március 29-ón a Der eifersüchtige Alte , április 1-én a Julius Sabinus . április 5-én a Das listige Bauernmädchen , április 8-án a Laura Rosetti és április 17én a Die Grotte dee Trofonius c. operák előadásain is. Ezen alkalmakkor olyan nagy tömegben jelent meg a pozsonyi polgárság, hogy a teremben úgyszólván mozogni sem lehetett az Almanach tanueága szerint. AZ ERDŐDY-FÉLE SZÍNHÁZ UTÓÉLETE Erdődy János gróf színházának társadalmi jelentősége tulajdonképpen a főúri ezinház megszűnése után bontakozott ki. A mecénás meghalt, a család elbocsátotta a társulatot, de Hubert Kumpf együtt tartotta tagjait és szerződésre lépett Sebastian Tuschl pesti szinházbérlővel. Ugyanakkor szerződött Pestre Bergopzoom prózai társulata is s igy a két igazgató műsora jól kiegészítette egymást. "A Bergop71/ Theaterkalender auf das Jahr 1789. 160. p.
