Staud Géza: Magyar kastélyszínházak I. rész: Grafikus ábrázolások a XIX. Században (Színháztörténeti könyvtár 11., Budapest, 1963)
Egyes palotákat ebben az időben gyönyörű* kertek vettek körül, amelyek igen gyakran látványos társadalmi események Aivllágitás, táncmulatság, hangvereeny, szinielőadások stb./ színhelyei voltak. Különösen kiemelkedett nagyságával ós gondozottságával a Várhegy oldalában fekvő Pálffykert, Erdődy János gróf nyári palotájának kertje, a Grassalkovich palota mögött elterülő kert, a primási nyári palotához tartozó kert és az ekkor már az Esterházyak tulajdonába került Aeprémont grófi palota kertje. Miután a primási székhely Pozsonyban volt - a Hefele Menyhért tervezte nagyszerű palota épitését 1781-ben fejezték be - a főpapság is állandóan Pozeonyban járt, s a nagyszámú katonaság tisztikara ugyancsak bejáratos volt a főúri palotákba. Nem szabad a pozsonyi főúri színházak közönsége szempontjából figyelmen kivül hagynunk a Bozsony közelében fekvő hatalmas főúri kastélyokat sem, amelyeknek életét szoros szálak fűzték a koronázó városhoz: Pozsonyivánka /Grassalkovich/, Köpcsóny /Esterházy herceg/, Királyfa /Pálffy/, Cseklész /Esterházy gróf/, Vöröskő /Pálffy/, Galgóc /Erdődy/, Püspöki /Batthyány József/, Hainburg /Batthyány Fülöp/, Magyarból /Batthyány József/, Vedrőd /Zichy/, Malacka /Pálffy/, Alsókorompa /Brunswick/ stb. Pozsony lakossága 1773-ban 25 485, 1779-ben 28 740 lélek volt, a nyolcvanas években pedig már meghaladta a 30 000-et. Mint a Bécs felé irányuló forgalom átmenő állomásán, még számos futó vendég is növelte ezt a számot. Az Erdődy-féle szinház mint láttuk, bizonyos kapcsolatot tartott fenn a város polgári lakosságával is, s igy ennek egyes alkalmakkor lehetősége nyilt arra, hogy az operaelőadásokban gyönyörködjék. Ilyen volt 1787» farsangja, amikor Kumpf társulata 8 előadást tartott a városi szinházban, 1788JJúliusában pedig ugyanott ismét 3 előadásra került sor. Ez alkalommal az Eine seltene Sache /Una cosa rara/ előadásával kapcsolatban azt Írja a gothai Kalender , hogy a
