Staud Géza: Magyar kastélyszínházak I. rész: Grafikus ábrázolások a XIX. Században (Színháztörténeti könyvtár 11., Budapest, 1963)

replőktől az utolsó statisztáig, valamennyi közreműködő részére mindig újonnan és Ízléssel készültek. A ruhatárban voltak görög, római, ónémet, török és francia öltözetek,továbbá egyenruhák, livrék, különböző katonai, egyházi, pásztori, paraszti és polgári ruhák,különféle karikatúra jelmezek nemesek és polgárok részére, kertész- ée kéményseprőruhák, fúria öltözetek ée vadember jelmezek. Aztán mindenféle női ruhák, Kumpf igen nagy gondot forditott a jelmezekre - ez különben minden főúri szinház egyik fő gondja volt -, hogy a főrangú nézők tetszéeét megnyerje. Azt vallja, hogy nem elég a jó játék és a jó ének, a valódi illúziót a diszlet és a jelmez adja, Ceak megfelelő ét tetszetős diezletek és jelmezek hitetik el a nézővel, hogy a cselekmény valóban a szeme előtt folyik le. Ramler szavai szerint - mondja az A

lmanach - a szem sokkal csalhat

atlanabbul Ítél, mint a A ruhatár felügyeletével 1785-ben Christian Prange volt megbízva, 1788-ban azonban már Johann Wolf a Quarderobier. Az eleő évből ismerjük a szinházi szabó, Joseph Bittner nevét is. Sok munkája lehetett az egykorú divatos parókaviselet miatt Franz Lindner szinházi fodrásznak is, aki négy éven keresztül szerepel a szinház állandó alkalmazottai között, Erdődy János gróf 1789, április 15-én bekövetkezett halála után néhány nappal rövid hir jelent meg a Preesburger Zeitungban,amely tudatta, hogy a palotában szinrehozott operák előadása megszűnt s a család a szinház teljes felszerelését minden tartozékával együtt az igazgatónak ajándékozta. Az igazgatónak az a szándéka, hogy » mintegy 20 változásból és számos kisebb diszletelemből álló szinhá68/ Karl Wilhelm Ramier /1725-1798/ költő, esztéta, a berlini Nemzeti Szinház társigazgatója. 69/ Preesburger Zeitung 1789. ápr. 22. No. 32,