Staud Géza: Magyar kastélyszínházak I. rész: Grafikus ábrázolások a XIX. Században (Színháztörténeti könyvtár 11., Budapest, 1963)

turgiai, hanem elsősorban dekorativ szempontok vezették, s igy a díszletet a darabhoz csak laza szálak kötötték. Ezért a legtöbb díszletet több darabban is fel lehetett használni. Hogy mégie igyekeztek mindig uj díszleteket készíteni, annak az volt az oka, hogy biztoeitani akarták a látvány frisseseégét, e a takarékosságnak még a látszatát ia igyekeztek elkerülni. Bár a szinpad az Almanach ezerint más színházakénál kisebb volt, berendezésében és a színváltozások tökéletességében nem maradt el mögöttük. Elég volt három ember a diezletváltozéeok végrehajtásához. Az egyik egy henger segitségével változtatta a hátteret, a másik a szinpad alatt elhelyezett felvonógép mozgatásával a kulisszákat, a harmadik pedig egy kötélezerkezet utján a szuffitákat. Az Almanachban közölt jelenetképek a szinpad felszereléséről és a díszletek szerkezetéről semmit sem árulnak el. Az Almanach első - Haydn Ar mid á .Iához készült - jelenetképe elveszett, de egy fényképmáeolatát sikerült megtalálni Vali Béla egyik cikkének mellékletei között.

67/ Az itt látható színpadkép valószínűleg a diszletjegyzék 20. száma alatt felsorolt "Tábor" diszlettel azonos. A másik két illueztráció - Dittersdorf Der Doktor und Apotheker ée a Betrug durch Aberglauben c. operáinak jelenetképei - szobákat ábrázolnak. Ezeknek szinpadi berendezéséről némi fogalmat alkothatunk. A rajzoló által feltüntetett mennyezet azonban csak a képzelet szülötte, mert a XVIII. században a szinpadi szobákat még hem fedték be, hanem párhuzamosan futó szuffita takarásokat alkalmaztak. Mennyezettel lezárt ezobadiezletet ceak a XIX. század közepétől kezdve használnak. A ezinpadi ruhákról azt mondja az Almanach

, hogy a cselekménynek ée a jellemeknek megfelelő jelmezek, a fősze67/ Váll Béla: Színészetünk mükinceei. Magyar Salon XIII. 1Ö9Ö. 493; p.