Mályuszné Császár Edit: Adatok a magyar rendezés történetéhez a XIX. sz. második felében (Színháztörténeti könyvtár 10., Budapest, 1963)

Paulay Ede és a polgári középfajú dráma

PAULAY EDE ÉS A POLGÁRI KÖZÉPPAJÜ DRÁMA Ne tarts veszélytől, dicsben meg ne bízzál, Másképp üt az ki, mint eszedbe jut. ... Ritka Caesar. Kinek beválik az aut-aut. • Ne hidd, hogy a föld vagy pokol, vagy éden, Tulhit, tul-kétkedós egyklnt hazug, Köztük leled meg a valót középen, Az emberek se' szentek, sem gazok... (Arany László: A délibábok hőse) A század utolsó harmadának Arany László tollából eredő dezilluzionólt soraival nem Pauley Igazgatását kívánjuk jellemezni, hanem azt a müfajt,amellyel az "aranykor", vagy legalább is a "második aranykor" jelzőt ez a korszak leginkább kiérdemelte: a polgári középfajú drámát. Az alatt a tizenhat év alatt, amig a Nemzeti Színház élén állott - csaknem Laube-i idő és egészen Laube-i érdemi - Paulay evvel a drómatipussal aratta a legtöbb sikert, ezért kapta a legtöbb birálatot. Meg kellene vizsgálnunk, milyen indítékok vitték előre pályáján és milyen hatások érték - most elsősorban mint rendezőt -, amig kiforrott vezető egyéniségként történeti személlyé vált. Mér vidéki pályája rövid évei alatt feltűnt mint kiváló szervező. Molnár György - a két férfi gyűlölte egy-