Mályuszné Császár Edit: Adatok a magyar rendezés történetéhez a XIX. sz. második felében (Színháztörténeti könyvtár 10., Budapest, 1963)
Molnár György - A vihar 1874-i rendezőpéldánya
Mint látjuk, Molnár nem helyezkedett szembe Dingelstedt rendezői felfogásával. Valamivel több fényhatással élt, a gyors változások megoldására lehetőleg süllyesztőt használt, viszont nem alkalmazott repülőszerkezetet. A kezébe kerülő "livret scénique"-et magához hasonló szellemű rendező munkájaként ismerhette el. Molnár nemzeti színházi éveiből tudjuk, hogy elmélyülten dolgozott rendezésein. Ha valami izgatta, levelet irt barátai egyikéhez, "...kell egy éjféli levelet irnom, különben nem halad a' munka sem fejemben, sem kezemben! Kezemben?! kérdezhetné egy laicus, a' kinek fogalma nincsen Molnár rendezési módjáról! - Igen kezemben, mert ugyancsak faragom, ragasztom össze a* picziny papír darabokon a' leendő nagy... spektákulumot! Tehát kézművese vagyok fejemnek... én e ...közönaég gyönyörködtetésére előre gondoskodom, töröm a fejemet, megkeményítem lelkiösmeretemet, hogy hűségeset - korszerűt - jellemzeteset - tetszetősét és gyönyörködtetőt mutassak, állítsak elő..." /36/ Ilyen átgondolt körültekintő munkára termétietesen csak akkor volt módja és .' -, amikor elsőrendű színháznál rendezett, tehát a Nemzetiben, a Népszínházban vagy Kolozsvárott. Szó esett már róla, hogy Molnár rendezői iránya általában és Vihar-rendezése különösen, nem volt népszerű korának hangadó színházi és kritikusi köreiben s hogy különös szerencsétlenségére, vizuális elképzelései szimultán kértek szinpadot a meiningeniekével. Mire ezek világhírre jutottak és az irány győzedelmeskedett, az ő pályája befejezést nyert. Mindennek megvolt a maga kortörténeti, ill. pszichoideológiai háttere. A hatvanas-hetvenes évek színháztudománya, a drámatörténet és a színbírálat, a felvilágosodás korának igen tiszteletre méltó hagyományain épült fel. Volt egy bizonyos ismeretanyag, nálunk elsősorban Lessing és Goethe