Mályuszné Császár Edit: Adatok a magyar rendezés történetéhez a XIX. sz. második felében (Színháztörténeti könyvtár 10., Budapest, 1963)

Bevezetés

akarat kellett, s a polgári "kózzelfoghatóan valószerű" igy teremtette meg a rendezői hivatást. Először a "kiállitásos" daraboknál lépett fel ilyen fokozott igény, a következő lépés volt a társadalmi szinmü realista rendezése. Még egy vitatható kérdést találunk* ha Molnárt mint a polgári kor rendezőjét, a polgári színház egyik hazai megteremtőjét vizsgáljuk. Művészi jelentősége a hatvanas évek elején bontakozik ki; van-e már ekkor Magyarországon valójában polgári közönség,polgári gondolkodás? - Erdélyi János Obernyik örökség

ét ugy méltányolta, mint ritka példányát a harmadik rend mellett szót emelő irodalmi alkotásnak. /15/ Â polgárosodás azonban sokat haladt azóta előre. Széchenyi egyik hajdani jurátusa, a katona-bárói családból nősülő Szekrónyessy József,felhagyott ügyvédi pályájával ós a hatvanas években a Császárfürdő bérlője lett. Maga Molnár, Egressyhez irt levelében, a színházat mint üzleti vállalkozást próbálja felfogni. Az ifjabb nemzedék még inkább hajlott a realitás felé. Arany János fia bankigazgatóként fejezte be életét, és hogy Rákosi Jenő, Molnár egyik zseniként ünnepelt irodalmi felfedezettje, nem nagy Íróvá vált, hanem egy nagy sajtóvállalat vezetőjévé, mindnyájunk előtt ismeretes. Molnár polgári szemléletének megnyilatkozása a "népszínházi eszme" is, ami alatt addig színházba nem járó társadalmi rétegek közönséggé nevelését értette. Törekvése nemcsak demokratikus gondolkozását jellemezte, hanem bizonyítéka volt a jövő társadalmáról alkotott helyes elképzelésének is. Kísérletet tett a kulturális tömegnevelésre. Természetes, hogy az eszközt, amellyel a szélesebb rétegeket színházba lehet édesgetni,élete delén elsősorban a népszínműben látta, idősebb éveiben pedig, amikor szükségképpen maradibbá, merevebbé vált, kizárólag abban. /16/ Csakhogy a népszínművet a negyvenes évek jelentőségében mérte fel. Nem vette észre, hogy a műfaj elvesztette