Mályuszné Császár Edit: Adatok a magyar rendezés történetéhez a XIX. sz. második felében (Színháztörténeti könyvtár 10., Budapest, 1963)
Paulay Ede és a polgári középfajú dráma
százait hallgatta végig! (Proletárok, Szép leányok) A magyar társadalomban is voltak Nórák, hogyha ezt a középosztály nem ismerte is el, idős és mogorva férj mellett nem egy derűs lelkű, fiatalabb feleség kereste és találta meg - több-kevesebb szerencsével - ugyanazt az utat, mint a párizsi asszonyok* Egy alapjában véve vallásos közösségben mindeme titkok tudója: a lelkipásztor. És most ez a személyiség kilépett az egyház rákényszeritette homályból és az emlékezetében élő Annák és Eszterek, Petronellák és Sereczkynék kiléptek vele együtt a rivaldafényre. Hogy nagy hatást ért el, az természetes. Hiszen itt valóban "de nobis fabula narratur". Hogy nem mondta el a teljes Igazságot, az. a Madách-1 mondás szerint, nem annyira az ő hibája, mint "a koré, mely szülte őt". Bizonyos, hogy tapasztalatai azt mutathatták: két-három év múlva Tornai újra el fogja hanyagolni a feleségét s az ujabb udvarlóra talál. Eszter pedig nem felejti el egy bűvös intésre Tarczali Jenőt. Azonban az egó- társadalom, amelyben élt, azt ismételgette előtte, hogy minden rendbejön, rendbe kell jönnie, ő pedig akárcsak egy-két évtizeddel korábban Dickens, ugy irt, mintha maga is hinne ebben. (24) A valóban éreztetett szociális igazság mellett, amelyet, ha következetesen nem vitt is végig: megmutatott, a született drámaíró érzékével a szinszerű iránt mindig alkotott egy-két figurát kora közönsége számára. Kortársai azt mondták, hogy a Cifra nyomorúság legszebb, legigazabb alakja "a vidám leányaitól körülvett szegény dlurnista". Ha minden bizonnyal a leghazugabb figurának érezzük - de remek szerepnek tartjuk mi is. Ugyanígy pompás játéklehetőség van az Anna Ugyefogyott nagybácsijában; Hadi Simiben, az ugyancsak nem tragédiáig vitt Mukányl ban... Csikyt öröm volt játszani, öröm volt rendezni. (25)
