Mályuszné Császár Edit: Adatok a magyar rendezés történetéhez a XIX. sz. második felében (Színháztörténeti könyvtár 10., Budapest, 1963)

Paulay Ede és a polgári középfajú dráma

Teljes önállósággal o; natott azonban a nyolcvanas években felbukkanó uj magyar drámairól tehetség darabjainak színpadra alkalmazásához: Csiky népszerűsítéséhez. A feladat nem volt nehéz. Csiky a francia polgári szinmü, a pièce bien falte szabályaiból tanult,színmüveit azonban magyar környezetben játszatta, megfigyelései hazai problémákat tártak fel.(Hogy azután megírják róla: utánozta a francia házasságtörő drámékat,"a neveken kivül azonban nem volt itt semmi magyar." (23) A francia szinmüvek mellett Paulay nagy polgári rendezései mind Csiky nevével fűződnek. Drámaíró és rendező az ő kettősükben egymásra talált. A rendező, akit egy közel fél évszázados intézmény hagyományai és a modern külföldi színház eredményei, akadémiai és Kisfaludy társasági ellenőrzés ós egy mindjobban polgárosuló város igényei formáltak s a szerző - nos, honnan is jött, mit hozott magával a nyolcvanas évek ünnepelt Írója? Mint fiatal pap, a drámapályázatok névtelenségéből tört fel és egyelőre az újromantikus szinmü, meg a klasszikus példa hatására irogatott. A nagytehetségű, nyelveket tudó, szorgalmas, becsvágyó papnöveldéi tanár, a szentszéki perek ismerője, intézője számára azonban hamarosan azük lett nemcsak egyházmegyéje és a papi köntös, hanem a szinmüforma is, amiben megszólaljon. Hogyne beszélt volna, ha beszélhetett, mindarról, amit ezeken a bontóperi tárgyalásokon látott, hallott, tapasztalt? Ő indult francia házasságtörő drámák után, amelyekben semmi nem volt magyar? Hány tucat házasságot láthatott felbomolni ugy, mint az az Annában meg van irva, hány civódást simítottak el előtte, vagy simított ő maga el, bizonyára avval áltatva magát, hogy az együttélés ezután már jó lesz? (Cifra nyomorúság) Ki ismerhette a női testtel folytatott kereskedelmet ós mindennemű visszaélést jobban, mint egy katolikus pap, aki gyónósok