Mályuszné Császár Edit: Adatok a magyar rendezés történetéhez a XIX. sz. második felében (Színháztörténeti könyvtár 10., Budapest, 1963)

Paulay Ede és a polgári középfajú dráma

Féej Bécsben nyolc hónappal előbb került ugyan színre, mint Pesten (1859.)» ele mór a Jó barátok (Sardou: Nos intimes) a Nemzeti Színházban jóval megelőzte bécsi bemutatóját (1862. 8zept., 1863. jan.) Augier fent taglalt Fourchambault család-ja pedig éppen a pesti bemutató utón kilenc évvel mutatkozott be a Burgban - a párizsi és a pesti előadással szemben, kevés sikerrel. (20.) A játékstílust illetőleg nehezebb megállapításokat tennünk. Sonnenthal, Baumeister stb. gyakran megfordultak a pesti német színház színpadán és színészeink, ha idejük engedte, örömest megnézték játékukat. Az állandó párizsi tanulmányutak idején azonban sokkal többet találkozunk levelezésükben francia

t mint német vonatkozásokkal, ideértve a bécsieket is. (21.) Még kevesebb befolyással volt Bécs a hatvanas évektől kezdve a rendezésre. Egy-egy rendezőpéldány, akárcsak valamely levéltári forrás, konkrét, megbízható tanú, nem befolyásoltatja magát divatos politikai óramlatoktól. Átvizsgálásukból kiderül, hogy amig Laube ós Szigligeti rendezői stílusa sok hasonlóságot mutat, kivált a nyelv drámaibbá tétele, az átstilizálás terén, a hatvanas években egy Szerdahelyi-féle példány sokkal precízebben kidolgozott, aprólékosabb, mint egy korabeli burgtheaterl. A magyar kéziraton világosan feliemerhető - mint már korábban Egressynél, sőt Fáncsynál is! - a francia "livret s cé ni que" hatása. Fokozottan áll mindez Paulay működésére. A Fourc hambault-család magyar rendezőpóldányának rajzai és bejegyzései pl. kiadva kisebb kötetet tennének ki. Az 1887.-i bécsi bemutató példánya, Wllbrandt igazgatósága alatt, még egy Laube-korabeli Reglebuch-ot is alig halad meg. Amit az ifjú Paulay a bécsi Iskolától tanulhatott volna, azt könnyebben és közelebb megtanulta Szigligetitől, a Tóth-Szerdahelyi-Feleki rendező-hármastól,vagy akár Molnár Györgytől. (22.)