Staud Géza: A magyar színháztörténet forrásai. 3. (Színháztörténeti könyvtár 9., Budapest, 1963)
VIII. Jogszabályok
nyomtatott.akár kézirat! s sindarabokat csakis censurai fölterjesztés és a Helytartótanács szuperrevíziója után adhatja elő. A cenzorok részére kiadott utasítások, a "Dlrectlva regulák " ós a "Normatíva pro Theatrallbus" azonosak voltak a Habsburg birodalom egész területén. A cenzúrai utasítások azonban csak nagyjából szabták meg a szempontokat, a szöveg elbírálásában a cenzor egyéni műveltségének, Ízlésének,korlátoltságának , jó ós rosszindulatának tág tere nyílott. A színházi rendeleteket még a XIX. század első felében ls többnyire külön lapokra nyomtatva küldték szót az illetékeseknek, mivel hivatalos közleményeket közlő időszaki sajtó még nem volt. A szabadságharc utáni években azonban az osztrák bürokrácia kialakulásával egyidőben megindulnak Magyarországon is a hivatalos lapok. Ettől kezdve a színházra vonatkozó rendeletek legfőbb forrásai a különböző hivatalos közlönyök , amelyekben az illetékes törvényhatóság közzéteszi közigazgatási,rendészeti, tűzrendészet!, pénzügyi stb. rendelkezéseit. Országos és fővárosi viszonylatban a következő hivatalos lapok tartalmaznak színházi rendeleteket: Budapesti Hírlap /1853-1860/ Hivatalos Értesítő /1853-1860/ Budapesti Közlöny /1867-1919/ Magyar Közigazgatás /1884-1944/ Fővárosi Közlöny /1890-1950/ Hivatalos Közlöny /1893-1944/ Magyar Közlöny /1893-1906, 1945-/ Belügyi Közlöny /1896-1944/ Népművelési Közlöny /1951-1956/ Művelődésügyi Közlöny /1957-/ Ezenkívül a maguk szűkebb hatáskörében egyes megyei és városi hivatalos közlönyök is gyakran közölnek hasonló rendelkezéseket.Rendeleteket tartalmaz többek közt a Színés zek
