Staud Géza: A magyar színháztörténet forrásai. 3. (Színháztörténeti könyvtár 9., Budapest, 1963)

VII. Képes ábrázolások

s bár külföldön már alkalmazzák egész előadások, vagy előadási részletek muzeális konzerválására, nálunk erre még nem kerülhetett sor. A játékfilmeknek szinészettörténeti értéke igen nagy, de következtetések csak megfelelő kritikával vonhatok le belőlük. Különösen a némafilm alkotásaiból szabad csak óvatos következtetéseket leszűrni, mert a szó hiánya a vásznon túlzott és erőszakolt gesztusokat és mimikát hívott életre, amelyeknek semmi közük sincs az egykorú színházhoz. A hangosfilm mimikája is eltér a színpadi játékmódtól, mert a premier plán olyan finom arcjátékot kivan a színésztől,amilyenre a színpadon soha sincsen szükség. Nagy a különbség a filmbeszéd ós a színpadi beszéd között is. Ritmusuk, tempójuk, hangszínük és árnyaltságuk lényegesen eltér egymástól. Mivel azonban színjátékokat megrögzítő muzeális filmjeink nincsenek, egyes színészek játékának rekonstruálása érdekében mégis kénytelenek vagyunk a játékfilmekhez fordulni. Sajnos a Jászai Marival, Bajor Gizivel, Ódry Árpáddal forgatott filmek elvesztek, a közelmúlt nagyjai közül csak Csortos Gyula, Törzs Jenő és Somlay Artúr néhány játékfilmjével rendelkezünk. Valamivel jobb a helyzet a színpadi jelenetek hanganyagának megőrzése terén. Már jó néhány évtizede készítenek gramofonfelvételeket egyes színészek produkcióiról. As 1927. óta működő Magyar Rádió igen sok hasonló hanglemezt őriz. Ujabban a magnetofon foglalta el a hanglemez helyét és lehetővé teszi egész színmüvek rögzítését. A színészi produkció hanganyagának konzerválása ma két intézményben folyik rendszeresen: az egyik a Magyar Rádió gyűjteménye, a másik a Színháztörténeti Múzeum hangtára. 5. A szinósz arcét vagy alakját ábrázoló kép is fontos adatokkal szolgálhat a szinháztörténésznek. A színészábrá- zölésok azért fontosak, mert a színész nemcsak alkotója a szerepnek, hanem ő maga az alkotás is. A színészi arc ós a - 21 -